Szigorúan titkos! dandár

Fülszöveg

Valamit tenni kellene azokkal - töprengett az ötvenes évek hatalmi elitje -, akiket politikai megbízhatatlanságuk miatt nem hívhattak be fegyveres szolgálatra, ugyanakkor viszont olyan jellegű politikai bűncselekményt vagy más vétséget nem követtek el, amiért internálhatták vagy kitelepíthették volna őket. Ám az „új társadalmat" mindenképpen meg kell tisztítani az „idegen" elemektől. És ekkor, 1950-ben kitalálták, hogy ha fegyveres szolgálatra nem is, behívhatják munkára, a hadsereg kötelékében fegyver nélküli szolgálatra kötelezhetik őket. 1951 júliusában hívják be az első csoportot, „munkászászlóaljt". A hadtápzászlóaljak átszervezésével aztán újabb munkaszolgálatosokkal bővül a keret. 1951 végén pedig az ismételt átszervezések eredményeképp megalakítják az építődandárt. Ugyanakkor azokból a katonákból, akik börtönbüntetést kaptak, de büntetésük nem érte el vagy nem haladta meg a két évet, három különleges (fegyelmező) zászlóaljat létesítettek. Kik kerültek ide? Mindenekelőtt a Horthy-féle államapparátusban jelentősebb szerepet betöltött szülők gyermekei, papnövendékek, papok gyermekei - a skála széles volt.
A Szigorúan titkos dandár szerzője történeti áttekintését" adja ezeknek a szomorú eseményeknek, leírja a szervezés különböző stációit. Ezt a történeti-„jogi" keretet az egykori bajtársi visszaemlékezések töltik meg „élettel", azaz megrázó szenvedésekkel, az emberi méltóság sárbatiprásaival.
Ez a könyv a magyar történelemnek egy igen szomorú, talán a legsötétebb időszakába kalauzolja az olvasót, azoknak az éveknek a politikai gyakorlatáról rántja le a leplet, mely fölött ez ideig néma csend honolt, mert a múzsákat szinte máiglan hallgatásra ítélték. Vissza