Szikszó

Előszó

Hazánk felszabadulásának 35, községünk első okleveles említésének 700 éves évfordulója adta a gondolatot Szikszó történetének megírásához. Megtisztelő és felelősségteljes feladat arra vállalkozni, hogy egy község szerteágazó adatait összegyűjtse, csokorba szedje valaki. Aki már elkezdte ezt a munkát, az látja, hogy milyen gazdag egy település története, amely a figyelmes ember számára úgy ontja kincseit, mint kiapadhatatlan forrás. Most, amikor községünk történetének ilyen nevezetes évfordulóihoz érkeztünk, hálánk és szeretetünk jeléül - ebből a még korántsem teljes csokorból - szeretnénk néhány szálat olvasóink kezébe adni, hogy ismerjék meg a történelmében gazdag községet úgy, ahogy jött a múltból és úgy, ahogy megy a boldog jövő felé.
Bízunk abban, hogy a helytörténet megtanítja az itt élő embereket nyitott szemmel járni saját falujukban, és észreveszik, hogy mennyi küzdelem árán értük el azokat az eredményeket, amelyeket a mai kor embere már magától értetődőnek tart.
A múlt hatóerőit, hibáit és erényeit megismerve tanuljuk meg, hogy mi vitte előre, és mi gátolta a fejlődést, emlékezetbe idézve a korábbi nemzedékek életét is.
Szolgáljon mindez tanulsággal arról, hogy saját koruknak nemcsak passzív részvevői és szemlélői, hanem építői és alkotói is voltak az emberek, hol nehezebb, hol könnyebb körülmények között.
Szikszó történetében nem annyira a múlt "dicsőségét" kell keresnünk, hanem mindig volt lakóinak azt az állandóan jobbat akaró élniakarását és előremutató, küzdelmes életét, mely a mában hozta meg gyümölcseit. Vissza