Az iskolamester zavarban van

Fülszöveg

Sn^^ildgyi Ákos írja verseiről:
„A régi költő azt hiszi, látja Istent, pedig csak szemléli magát benne. Később már csak nézi, s legvégül bámulja. Bámulásától a hit megfagy és elvékonyodik, azt hiszi. Isten rámered. A bámulás kiveri a szemét. Isten formája ezért először a vízió, később a rettegés; ekkor azonban már csak üres forma.
A modern költő becsukja szemét: nem akarja látni Istent, Istenben saját magától fél. De a tények szétfeszítik makacs szempilláit. Kinéz a kisírt rácsokon: Isten nhics ott. Úgy érzi, becsapták, pedig kezdettől fogva ő csalt. Azt mondja, hitegették, pedig sohasem hitt el semmit. De már nem tud bánni a szemével. Nem tudja, mikor van nyitva, mikor zárva. Úgy érzi, áldozat, akinek leborotválta szemhéját a semmi, s most a napba néz. Megindul, maga körül mindent éjszakába döntve, a hernyótalpas képzelet.
A groteszk költője lát. Megrepedezni látjla Isten szobrát; odaszaladna, hogy átölelje és megmentse a széthullástól; nem érti magában a szándékot, mégis... Tovább

Fülszöveg

Sn^^ildgyi Ákos írja verseiről:
„A régi költő azt hiszi, látja Istent, pedig csak szemléli magát benne. Később már csak nézi, s legvégül bámulja. Bámulásától a hit megfagy és elvékonyodik, azt hiszi. Isten rámered. A bámulás kiveri a szemét. Isten formája ezért először a vízió, később a rettegés; ekkor azonban már csak üres forma.
A modern költő becsukja szemét: nem akarja látni Istent, Istenben saját magától fél. De a tények szétfeszítik makacs szempilláit. Kinéz a kisírt rácsokon: Isten nhics ott. Úgy érzi, becsapták, pedig kezdettől fogva ő csalt. Azt mondja, hitegették, pedig sohasem hitt el semmit. De már nem tud bánni a szemével. Nem tudja, mikor van nyitva, mikor zárva. Úgy érzi, áldozat, akinek leborotválta szemhéját a semmi, s most a napba néz. Megindul, maga körül mindent éjszakába döntve, a hernyótalpas képzelet.
A groteszk költője lát. Megrepedezni látjla Isten szobrát; odaszaladna, hogy átölelje és megmentse a széthullástól; nem érti magában a szándékot, mégis megtenné. De ö már csak a cserepeket söpörheti lapátjára, maga elé morogván: „Szeressétek öt." A groteszk köhője ezzel azt mondja: tudom, hogy az ő helye engem illet meg, de még nem foglalhatom el, fogva tartanak a körülmények (romeltakarítás), tudom hogy azelőtt IS, most is én voltam isten, de még mindig nem lehetek az. Meg csak a tudás lehetek."
SZILÁGYI ÁKOS iskolamester ^avarban van
Szilágyi Ákos versei először irodalmi folyóirataink hasábjain jelentek meg, s nyomban feltűnést keltettek groteszk szemléletükkel, játékos szellemükkel és a groteszk, játékos hang mögött rejlő gondolatokkal, érzelmekkel, indulatokkal.
^^ iskolamester i^avarban van Szilágyi Ákos első verseskönyve. Lexikonba vagy fülszövegre való életrajzi adata - száraz, avagy költészetben, humorban feloldott - már csak ezért is kevés van még; ő maga így foglalja össze eddigi életét: „1950-ben születtem, Budapesten. Hatéves koromig a Körvasútsoron laktunk, aztán nagyon rövid ideig a Kisdiófa utcában, végül a Thököly úton. Először a Miskolci utcai elemibe jártam, aztán a Kazinczy utcába, majd a Hernád 3. fiúiskolába. Később elvégeztem a gimnáziumot, sőt az egyetemet is. Közben dolgoztam, katona voltam, olvastam, írtam, tanultam - összeszorított foggal. Mindezt, úgy látszik, csak azért, hogy mikor már a valódi »szellemi dolgozók« polcán helyez el a munkamegosztás, magabiztosan kijelentsem: nem akarok sem »kritikai kritikus«, sem »költő« stb. lenni, csupán olyan ember, aki persze gondolkodik, kritizál, verseket ír, de feltétlenül él is és dolgozik is, együtt a többiekkel. Mert emberi életet élni, ez ma azt jelenti, hogy az ember »nem arra törekszik, hogy az maradjon, ami lett, hanem a levés abszolút mozgásában van«."
Mint látható. Szilágyi Ákos álnagyképűséggel leplezi szerénységét - de amit az álarc mögött mégis megmutat egy percre, az egy nagyon is komoly gondolatokat tükröző arc. Egyébként tavaly fejezte be egyetemi tanulmányait, magyar—orosz szakos tanár. Vissza