Szilágyi Domokos válogatott versei

Előszó

A fájdalmasan vigasztaló
Szilágyi Domokos Nagysomkúton született, 1938-ban és 1976-ban halt meg. A pontosabb időzítést mellőzni lehet, mert az, hogy július 2-án jött a világra, jelentés nélküli véletlen, s a november 2, mely halála napjaként egyes nyomtatott forrásokban, többek közt a Magyar Életrajzi Lexikon III. kiegészítő kötetében jelenik meg, puszta önmegnyugtató hozzávetés, egy ügy törvényszéki, kórbonctani lezárásának dátuma, ugyanis a költőt, bár szándéka felől hamar eloszlott a kétség, az előző hat napon át hiába keresték, s minden valószínűség szerint már eltűnése éjszakáján ott, a kolozsvári szőlők felett, a Kányafői úton már elkezdte örök álmát aludni. Az életrajz egyik napnyi pontosságú dátuma tehát ismeretlen, azóta az eltelt évek és hónapok bármelyik napjára eshetett volna, sajgó analógiájaképpen annak a kis történetnek, melyben gyermekkorában Kányádi Sándorkát így okosította ki az édesapja, mikor a székelykeresztúri temetőben is leledző Petőfi-sírt nem akarta elhinni, elfogadni: akkora költő volt, hogy akár minden faluban lehetne egy sírja. Tanult több erdélyi városban, hosszabb-rövidebb ideig élt Bukarestben, élete utolsó évtizedeiben Kolozsváron lakott. Első költeménye az Utunkban jelent meg 1956-ban, első kötete 1962-ben, az akkor induló Forrás-sorozatban. Termékeny alkotó volt, akinek fordítói életműve is jelentős és gazdag, betöltvén ezzel is szülőföldje többnyelvű és soknemzetiségű kultúrközegének hagyományos és meg nem szakadó hídépítő törvényét is. De mindenek felett a modern magyar líra legjobb hagyományait szintetizáló, új formát teremtő költészet az övé. Vissza