A magyar forradalom és a hispán világ 1956

Fülszöveg

„A magyar forradalom melletti szolidaritásnak két, egymással kapcsolatban nem álló markáns vonulata figyelhető meg a hispán világban. Az egyik alapvetően antikommunista és szovjetellenes jellegű volt, s ebben a legaktívabbak és leghangosabbak a legsötétebb diktátorok voltak: Trujillo, Batista, Pérez Jiménez. Ezek a hazai sajtóban és az ENSZ-ben mutattak nagy aktivitást a szovjet invázió elleni fellépés elítélésében. Szalonképességüket és a szabad világhoz való tartozást kívánták ezzel demonstrálni, és belső társadalmi támogatottságukat is igyekeztek ezzel erősíteni.
A latin-amerikai közvélemény másik áramlata a nemzeti függetlenség és az önrendelkezés, valamint a demokrácia normái alapján szervezte szolidaritási akcióit a magyar forradalom mellett, sokszor saját sorsát is látva e forradalomban.
Ez a pozíció általánosnak mondható alapállás volt a latinamerikai polgári demokratikus, „balközép,*' illetve baloldali nemkommunista politikai, társadalmi szervezetek esetében. És e... Tovább

Fülszöveg

„A magyar forradalom melletti szolidaritásnak két, egymással kapcsolatban nem álló markáns vonulata figyelhető meg a hispán világban. Az egyik alapvetően antikommunista és szovjetellenes jellegű volt, s ebben a legaktívabbak és leghangosabbak a legsötétebb diktátorok voltak: Trujillo, Batista, Pérez Jiménez. Ezek a hazai sajtóban és az ENSZ-ben mutattak nagy aktivitást a szovjet invázió elleni fellépés elítélésében. Szalonképességüket és a szabad világhoz való tartozást kívánták ezzel demonstrálni, és belső társadalmi támogatottságukat is igyekeztek ezzel erősíteni.
A latin-amerikai közvélemény másik áramlata a nemzeti függetlenség és az önrendelkezés, valamint a demokrácia normái alapján szervezte szolidaritási akcióit a magyar forradalom mellett, sokszor saját sorsát is látva e forradalomban.
Ez a pozíció általánosnak mondható alapállás volt a latinamerikai polgári demokratikus, „balközép,*' illetve baloldali nemkommunista politikai, társadalmi szervezetek esetében. És e demokratikus, függetlenségi törekvéseket ezeknek az éveknek a latinamerikai történései gyakorlati példákkal is illusztrálták, nemcsak a szó, de a tett példáival is.
Mert hát arról van szó, hogy az 1955-56-os évek Latin-Amerikában a heves népmozgalmak, sztrájkok, politikai feszültségek, puccsok, felkelések és más politikai robbanások időszakát is jelentették. 1956-ban elűzik Odría perui diktátort, ugyanez év nyarán Anastasio Somoza nicaraguai diktátort egy fiatal költő, Rigoberto López Pérez megöli. Pérez Jiménez, Rojas Pinilla diktátorok ugyancsak eltűntek a politika színpadáról, Hondurasban viszont a népmozgalmakat preventív katonai államcsínnyel próbálták elfojtani, Salvadorban és Argentínában ugyancsak katona vette át a hatalmat." Vissza