Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts 54.

Előszó

Részlet a 89. oldalról:

"A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM SZÍVAMULETTJEI
Az élet megszakíthatatlanságának hite alaptényezője az egyiptomi világfelfogásnak. A lét egy új, állapotba kerülésének, a továbbélésnek a jelképét a "keletkezőben", a „létezőben" találták meg az egyiptomiak, ahogy a skarabeust nevezték, mert hitték, hogy ez a bogár az őselemből keletkezett, ahogy a karnaki templom nagy skarabeusának szövege hpr m t3 ezt kifejezte. Az ember földi életének legfontosabb szerve viszont - az egyiptomi felfogás szerint is - a szív. A szívnek többféle jelzővel való szóhasználata a modern nyelveknél is gazdagabb, színesebb. Az érzelmi világ központjaként szerepel az öröm, a bánat, a vágy, a szerelem, a barátság, a harag, a bátorság kifejezéseivel. A mi elképzelésünk számára már szokatlannak tűnik az a felfogás, hogy a szív az értelemnek is a központja, irányítója, amit a szívvel kapcsolatos kifejezések ugyanígy igazolnak. A bölcs Ptahhotep úgy jellemzi az öregkort, hogy „a szív feledékeny és nem emlékezik a tegnapra". Ptah teremtő munkájában a szív gondolkozott és a nyelv parancsolt. A hpr m jb „a szívben keletkezett" kifejezés a gondolatot jelenti, és a „szívtelen" nem az érzés nélküli, kegyetlen embert, hanem az ostobát jellemzi.5 Életközpont a szív, oly mértékben, hogy birtokosának, az egyénnek megszemélyesített önálló képviselőjeként szerepelhet. Ez a felfogás a szívet az elhunyt túlvilági sorsát eldöntő szerephez juttatta. Számos ábrázolásról ismert jelenetben a túlvilági ítéletet megelőző mérlegelésen a szívet az igazság jelképével szemben helyezték a serpenyőre, hogy tanúskodjék az illető életéről.
A földi és túlvilági létben egyaránt nélkülözhetetlen emberi szívet két vonatkozásban is biztosítani kívánták az egyiptomiak." Vissza