Szille igazságot tesz

Fülszöveg

ff . ^



Tavak könyve - 7. mese
ass Albert első ízben 1943-ban állt elő gyermeloneséivel Tavak könyve címen. Pár hónap múlva a Forrás nevezetű irodalmi és kritikai folyóiratban Szombathy Viktor, a felvidéki írótárs-kortárs közölt meleg hangú ismertetést a könyvről. Ebben így ír:
Wass Albert meséi „tökéletes, szép írások s magasan emelkednek a szokványos gyerekmesékfölé. Költő írta, mélyen érző ember, aki nemcsak látja a természetet, hanem lelkével érzi is a madarakat, nádasokat, a halakat s azt a titokzatos kapcsolatot, amely ember, természet és Isten között éí időtlen időktől s élni fog örökig."
E mesék valahol talán az ókori görög és római állatmesék (Esopus és Phaedrus) utóvirágai a huszadik századi Mezőségből kihajtva, ahogy írója számára a természetet látni segítette a családi barát, Hermán Ottó is. Az állati jellemvonások mögött mindig emberi tulajdonságok húzódnak meg - fájdalommentesen tartva tükröt az érintetteknek.
A Szillé igazságot tesz a Tavak könyve hetedik... Tovább

Fülszöveg

ff . ^



Tavak könyve - 7. mese
ass Albert első ízben 1943-ban állt elő gyermeloneséivel Tavak könyve címen. Pár hónap múlva a Forrás nevezetű irodalmi és kritikai folyóiratban Szombathy Viktor, a felvidéki írótárs-kortárs közölt meleg hangú ismertetést a könyvről. Ebben így ír:
Wass Albert meséi „tökéletes, szép írások s magasan emelkednek a szokványos gyerekmesékfölé. Költő írta, mélyen érző ember, aki nemcsak látja a természetet, hanem lelkével érzi is a madarakat, nádasokat, a halakat s azt a titokzatos kapcsolatot, amely ember, természet és Isten között éí időtlen időktől s élni fog örökig."
E mesék valahol talán az ókori görög és római állatmesék (Esopus és Phaedrus) utóvirágai a huszadik századi Mezőségből kihajtva, ahogy írója számára a természetet látni segítette a családi barát, Hermán Ottó is. Az állati jellemvonások mögött mindig emberi tulajdonságok húzódnak meg - fájdalommentesen tartva tükröt az érintetteknek.
A Szillé igazságot tesz a Tavak könyve hetedik meséje és a Veszekedő Cankóról szól. Arról a madárról, aki a maga önhittségében minden madártársába beleköt, mindenkinek rosszat tesz, s ha viselkedését felróják neki, „még ő áü az erdő felől", még ő kezd veszekedni mindenkivel. Nem csoda, ha az ilyen madarat a többiek, még a legszelídebbek is, lépten-nyomon megverik, láközösítik. És ami a legszomorúbb a mesében: ez a madár mégsem tanul a történtekből.
Mi azonban azért születtünk embernek, hogy megérezzük: jobb figyelmesnek lenni, jobb jónak lenni, jobb segíteni embertársainkon - és ezek nyomán talán szeretve lenni is jobb. Vissza