Csillaghullás

Előszó

Részlet a könyvből:
"- Apa... látod azt a hadnagyot, amelyik ott áll a jobbszélen?
A fiatal lány suttogva kérdezte ezt, mert a tábori oltárnál a zömök, cvikkeres pap éppen Úrfelmutatáshoz készült. A lány nem nézett az oltárra. Vékony, de széles homlokú arcát a mellette ülő úr felé fordította,akikek vaskos, robusztus vállú felsőteste megrezzent a suttogó hangtól. Suttogva felelt a lányának:
- Látom.
- Apa... avatás után meg akarom ismerni...
A lány újra előrenézett, de nem az élővirágokkal, alig nyílt őszirózsákkal, rózsaszínben játszó és sárgás dáliákkal s vörös cserepekben nevelt piros muskátlikkal díszített oltár felé, hanem valamivel jobbra, oda, ahol nyílegyenes sorban, fedetlen fővel, fehérkesztyűs kezét imára kulcsolva állt a tizenöt ifjú tiszt, akit a tábori mise után avatnak fel.
A lány sápadt, szinte foszforeszkálóan áttetsző bőrű arcán hosszúkás, sűrű fekete pillák alól előcsillanó szeme alatt megrándult egy izom. Arcrezzenése láthatóan bosszúságot fejezett ki, s a bosszúságot az okozta, hogy az oltár lombsátra alatt csilingelni kezdett a nyurga ministráns altiszt háromágú, aranyozott csengettyűje, jelezve az Úrfelmutatás kezdetét.
A többiekkel együtt - nehézkesen mozgó, szinten természetellenesen magasra domborodó mellkasú apja mellett - a fiatal lány is térdre ereszkedett. De míg mindenki lehajtotta a fejét, ő magasra emelte akaratos, alig észrevehetően előreugró, keskeny állát, és szeme alatt az izom újra megrándult a bosszúságtól. Mert így, térden állva, nem láthatta az avatandók sorának jobbszélén a hadnagyot, akire az imént felhívta apja figyelmét." Vissza