Előszó
A Vidám Színpad Könyvtára második, már testesebb kötete színesen tárja fel lapjait az olvasónak. Ismét olyan írásokkal jelentkezünk, amelyek megszerezték a kabaréba járó közönség - s nyilván most...
Tovább
Előszó
A Vidám Színpad Könyvtára második, már testesebb kötete színesen tárja fel lapjait az olvasónak. Ismét olyan írásokkal jelentkezünk, amelyek megszerezték a kabaréba járó közönség - s nyilván most majd az olvasó - elismerését. Kipróbált műveket adunk, jó darabokat, s néhány kedves magánszámot. A szerkesztő nem titkolja, kis ellágyulást is érez, amikor közrebocsátja ezt a munkát. A benne szereplő szerzők közül már Heltai Jenő sem veszi személyesen kezébe a tiszteletpéldányt. A többiek: már régen a múlt nagyjai.
S íme, ezek a kis színdarabok és dalok bizonyos fejlődési folyamatot mutatnak. Mutatják, hogy a kabaréműsorok gerincét a legjava írók adták a Vidám Színpadon. Ha egyike-másika a régi gondolatvilág szellemében is, de mindig a friss hang erejével hódított és ezzel ösztökélte a kabarészerzők új nemzedékét is. Ez áll e kötetben szereplő magyar és külföldi írókra egyaránt.
A válogatás sosem könnyű feladat. Megszabja a kötet terjedelme és egyfajta, változatosságra irányuló törekvés is. Nem annyira a magunk, inkább az olvasó igényeihez alkalmazkodtunk. Heltai Jenőnek sokkal több művét játszotta a Vidám Színpad, mint amennyit itt nyújtunk közülük. Ez vonatkozik Karinthy Frigyesre, Nóti Károlyra és a kötetben szereplő valamennyi dalszerzőre. A külföldiek közül Csehov és Mark Twain több más művével is szerepelt kabarénkban. Lemondtunk arról, hogy a magyar kabaré több olyan írómesterét megszólaltassuk itt, akik fel-felbukkantak a Vidám Színpad színlapján és a maguk idejében iskolát teremtettek műfajukban - mint László Miklós, Lőrincz Mikós, Görög László, Rejtő Jenő és mások. E hiányosságok ellenére is, hisszük, jó szolgálatot tettünk.
Köszönetet mondunk e kötetben szereplő mai kabaréíróknak, akik mint színpadra-ültetők vagy átdolgozók megismertették a mi közönségünkkel a gyűjtemény néhány szerzőjét. Épp így hálával gondolunk a zeneszerzőkre is. És köszönet az olvasónak, aki talán úgy lapoz majd e munkában, mint az emlékkönyvben, és szeretettel böngész át minden bejegyzést. Mire a könyv végére ér, új színházi évad derekát jelzi a naptár. De bizonyos, hogy az új idényben is találkozik a színpadon e kötet némely darabjával.
Vissza