Színes üvegablakok

Fülszöveg

"... Aztán visszasétált a szállodába. Az ég eszményien kék volt, olyan, mint a Bugatti versenyautók színe. Meg se rezdültek a Promenade pálmalegyezői. És Maurice hirtelen rádöbbent, hogy voltaképpen nem szereti a pálmákat. És hogy egyáltalán a Riviérát sem szereti. Talán még Saint-Tropez-t, esetleg Frjust, jobb híján. De Nizzát? Elég fölnézni arra, Cimiez felé. Régi szállodamonstrumok, valamikor a nagy konjunktúra éveiben épültek, üresen állnak. Bérelhető és eladható ingatlanok. Immeubles á louere et á vendre. Ki akarja bérbe venni, ki akarja megvásárolni? A trolibusz üresen kapaszkodik fel a hajdan legelegánsabb, "nagy jövő előtt álló" negyedbe. Végre! Már csak a németek és az amerikaiak járnak ide, a szezonba, de azok se sokan. A karneváli felvonulások és mulatságok paródiája! Unalom áradt a Casino de Méditerranée szalonjából. A Jetée-Promenade üres, mocskos. Rozsdás, elhanyagolt vasszerkezet. Annak idején az Eiffel-torony építésének éveiben, a technika csúcsa. Poros, szecessziós, színes ablaküvegek. Soha nem mossák őket. Ahogy mondani szokás, a madár se jár erre... Senki. Morajló hullámok a rozsdás rácsok alatt. Néhány sirály a tetőn. A Grand-Bleu kávéház felső teraszán, közvetlenül a strand mellett, a Negresco hotel közelében néhány ember. És az autógumik surrogása a Promenade-on.
Ennyire rútnak, ennyire bohócosan gyászosnak kell lennie a finálénak? Egy hanyatló korszak vége? - tűnődött a parton állva. Minden korszak így ér véget? Vagy csak ez? Hettemá doktor azt mondaná: a szuperpolgári korszak alkonya. A tizenkilencedik század amely éppenséggel ilyen és ehhez hasonló relikviumok és díszletek között élte túl önmagát, ez az annyiszor megénekelt és a mai napig dicsőített század, valljuk meg őszintén,imádja a giccset. Enélkül nem volna önmaga, elképzelhetetlen volna. Igen, ez így igaz..." Vissza