Pókok

Előszó

Az ízeltlábúak egyik legsikeresebb, de korántsem legismertebb képviselői a pókok. Nincs olyan szárazföldi élőhely, ahol ne találtak volna már pókokat, legyen az akár hóval borított terület, barlangok örök fénytől elzárt világa, avagy az esőerdők óriásfáinak koronája. A repülőgépekre erősített speciális gyűjtőeszközök több ezer méteres magasságban is fogtak pókokat - igaz, ezek akkor éppen hibernált állapotban voltak, de felmelegedve rövid időn belül aktivizálódtak, és ezzel elárulták, hogy csupán utazás közben "zavarták" meg őket. Annak ellenére, hogy az ízeltlábúak további nagy csoportjaival, a rovarokkal, rákokkal és ezerlábúakkal számos közös tulajdonságot viselnek, mégis azt kell mondani, hogy "a pók valami egészen más". Négy pár lábuk, nyolc (ritkábban hat) szemük, a csápok hiánya és ugyanakkor a jellegzetes szájszervük, a csáprágók megléte egységesen megkülönbözteti őket más ízeltlábúaktól. A mitológiában is szereplő szövőképességük olyan "találmányuk", amellyel nemcsak csapdákat tudnak állítani, de lakóhelyeket is építenek segítségével, petéiket csomagolják szövedékükbe, de ami talán a legkülönlegesebb adottságuk, a selyemszálon történő vitorlázás képessége. Ezzel le tudták győzni a távolságot, a földrajzi akadályokat, és sikeres hódítóként ott vannak az újonnan születő szigetek első betelepülői között. Lenyűgöző formagazdagság jellemzi őket annak ellenére, hogy kivétel nélkül ragadozók, és táplálékukat szinte kizárólag a rovarok jelentik. Amellett hogy az emberek egyfajta babonás félelmet és tartózkodást tanúsítanak a pókokkal szemben, a tisztelet és a csodálat is mindig megnyilvánult irántuk. Vissza