Harmincéves voltam már és még csak soha nem is láttam szép, gazdag Mari nénémet.
Addig csak a hirét hallottam. Főként, ha rokonok érkeztek hozzánk s a hosszú ebédek végén már csak...
Tovább
Előszó
Részlet:
Harmincéves voltam már és még csak soha nem is láttam szép, gazdag Mari nénémet.
Addig csak a hirét hallottam. Főként, ha rokonok érkeztek hozzánk s a hosszú ebédek végén már csak feketéző urak maradtak az asztalnál. Csibukjaiknak kékes fonalaiból sűrű füstháló szövődött s én szerény hallgatással bujtam meg alatta, hogy ki nem küldjenek a szobából. Szürcsölték a feketét, szívták a csibukokat és politikáról beszélgettek. Az apám, hosszú hallgatás után, látszólag könnyedén és mellékesen, mintha csak akkor jutott volna az eszébe, minden alkalommal megkérdezte:
- Mi hír van Mariról?
Vissza
