Futball háború

Előszó

Húsz évvel ezelőtt, a máig be nem fejezett rendszerváltoztatási folyamat kezdetén, sokan gondoltuk azt, hogy a szovjet uralom felszámolása után végre olyan Magyarországon élhetünk majd, ahol nem a kommunista diktatúra internacionalizmusa, hanem a nemzeti függetlenségen alapuló, a magyarság érdekét képviselő bel- és külpolitika lesz meghatározó. Sokan reménykedtünk, hogy a mindenkori szabadon választott magyar kormány végre aktívan lép fel a határontúli magyarság megmaradása érdekében és megvéd minden magyart, ha támadás éri határon innen és túl. Sokan bíztunk benne, hogy az anyaországi magyarság nagy része szintén tevékeny részese lesz a nemzet újraegyesítésének, ha máshogy nem legalább szimbolikusan, ahogy tette ezt 1988. június 27-én, mikor százezres tömeg tiltakozott a romániai falurombolás ellen.
Aztán 1992-ben az aktuális magyarországi kormány tétlenül nézte, ahogy szlovák kommandósok brutálisan és indokolatlanul verik szét a Fradi táborát Pozsonyban, sőt azóta is passzívan tűri, hogy hónapról-hónapra magyarokat - magyar nemzetiségük miatt - érnek atrocitások a környező országokban. A magyarországi választópolgárok pedig 2004-ben - a kormány aktív propagandája mellett - tagadták meg a magyar állampolgárságot a nemzet trianoni határokon túl élő részeitől.
Dunaszerdahelyen érte az utóbbi húsz év - méretében és jelentőségében - legsúlyosabb fizikai támadása a kárpát-medencei magyarságot, 2008. november 1-jén. Ezúttal egy másik állam hivatalos erőszakszervezete részéről. A szlovák rendőrség brutálisan bántalmazott bizonyítottan ártatlan és védtelen magyarokat, a hivatalban lévő magyarországi kormány pedig nemhogy nem védte meg, de azóta sem szerzett elégtételt sem a szlovák kormánytól, sem nemzetközi fórumokon a támadást elszenvedett áldozatoknak, a megalázott magyarságnak. A máskor oly hangos jogvédő szervezetek és magukat értelmiséginek valló közegek hallgattak, míg a hazai sajtó lelkiismeretes része hasztalan próbálta a világba kiáltani a helyzet igazságtalanságát. Vissza

Fülszöveg

2008. november 1-jén, a hazaiak bajnoki labdarúgó mérkőzésén fogadták a pozsonyi slovan csapatát a tótok által megszállt felvidéki Dunaszerdahelyen.
A stadionba kivezényelt szlovák kommandósok a meccs 17. percben minden ok nélkül rátámadtak az egyik magyar szektorra és brutálisan összeverték a szurkolókat, több súlyos sérülést okozva. Volt akit a klinikai halál állapotából kellett visszahozni a kíméletlen roham után.
Szlovákia tőlünk lopta a területét, a történelmét, még a címerét is. Ezért gyűlölnek minket. A tót belügy, miután az összes politikusunkat lealázta, 2009. január végén örökre lezárta a csallóközi városban történtek vizsgálatát. Felelős és igazság nincs.
A szerző ebben a kötetben arra vállalkozott, hogy egy felvidéki és több csonkaországi szurkolótábor, valamint hiteles dokumentumok segítségével összeállítsa a dunaszerdahelyi események valódi történetét. Sziva Balázs, a Romantikus Erőszak és a Hungarica nemzeti rock együttesek frontembere és Ferencváros szurkoló. A meccsre igyekezve, zenésztársaival együtt, maga is elszenvedője volt a szlovák rendőrterrornak azon a napon. A tótok nemzetbiztonsági hivatala államellenes izgatással és Szlovákia területi integrálásának megkérdőjelezésével vádolta őket.
A könyv 16 oldalas, színes képmellékletet tartalmaz.
Vissza