Szivárgás

Fülszöveg

Balogh László (Csíktaploca, 1946) Sepsiszentgyörgyön élő író. Eddig két kisregénye jelent meg a Kriterion Kiadó gondozásában: Családi kép (1982), Hajó a tárgyalóteremben (1986).
„Hazám, »a Naptalan Kelet« szigorú törvényeivel úgy ölelt körül negyvenhárom éven keresztül, hogy azt éreztem: életterünk egy lesötétített vonatfülkére zsugorodott és a mozgást is pusztán a bennünk élő vágy mímelte. De milyen lehet annak a világa, aki hosszú időn át csupán ezt a fülkét látta? Túlságosan szűk és ugyanakkor túlságosan zsúfolt, mert a képzelet felnagyítja az apróságokat, jelentékeny dolgokká lépteti elő a semmit is, hogy bár magát a létet igazolni tudja ebben a mozdulatlan és értékeit vesztett világban. így telnek meg értelemmel és kapnak jelentőséget a gesztusok, legyintések, s válik egyértelműen igazzá csupán a kimondatlan, az, ami még érintetlen, a meg nem nevezett.
Ebben a világban az egyetlen menedék egy falon lógó kép - kisváros térrel, indulni kész autóbusszal -, és ide lehet menekülni, a teret átrendezni, akár egy színpadot, és az alig arasznyi élet itt újrajátszható. A bántó csak az, hogy az újrajátszás során is felfeslik a férc, s újra és újra elővillan a kényszerű, mindent átszövő valóság, ahol még a barátoktól is óvakodni kell, mert minden egyetlen irányba mutat. És mégis a tét: tisztán maradni. Lehet? Nem lehet?
Ez a Szivárgás." Vissza