Szivárvány és kaméleonok

Fülszöveg

A szivárvány és kaméleonok novellasorozat meseszerűen mutatja be a képzelet és a valóság határán lejátszódó folyamatokat.
Az alkotás szépsége mellett a rombolás és gyalázat valóságával is szembesülhet az olvasó.
A képzelet világában a dogmatikus jellegű tudományos magyarázatoktól eltérően szövi a sodródó képzelet eseményeinek fonalát, azokat, amelyekre oly régóta keresi az ember a válaszokat.
Az örök ellentmondások oldódását véli az ősi eposzokban, legendákban és bibliai leírásokban: ...pl. honnan tudhatók a zsoltárok fogalmazói, hogy ezer esztendő Isten előtt annyi, mint egy napnak az elmúlása, amikor úgy véljük -, hogy a relatív gondolkodás a huszadik század tudósításaiban fogalmazódott meg, teljesedett ki.
Ez a gondolat általában végig vonul a kapcsolódó novellasorozaton. Az eseményeket a Lorentz-féle transzformációra (1899) vezeti vissza, mely kimondja, hogy minden mozgásban lévő test relatív ideje megrövidül.
Egy fiatalok meghalt, lelkiekben gazdag kislány nem ismerhet, mert az neki a jövőt jelenti, és a jövőt senki sem ismerheti.
Az idősebb beszámol ugyan olyan jövőbe mutató; az emberiség jobblétét, a Föld megóvását szolgáló csodálatos felfedezésekről, tevékenységekről, amelyeket még nem élhetett meg, de azok leginkább az álomvilág reménységei.
A képzeletbeli, meseszerű száguldás világában azokat a tudományos korlátokat, ok-okozati összefüggéseket, amelyek megdönthetetlennek látszanak sok vonatkozásban lelki kiteljesedésekhez kapcsolja... Vissza