Előszó
Előszó helyett
Telefonon már beszéltünk egymással.
Szívnyugtató írjaid most, íme, könyvbe kötve.
Bár tudom: a baráti szó nem mindig segít.
Mégsem hagyom abba, hiszen kérdeztél,
s a...
Tovább
Előszó
Előszó helyett
Telefonon már beszéltünk egymással.
Szívnyugtató írjaid most, íme, könyvbe kötve.
Bár tudom: a baráti szó nem mindig segít.
Mégsem hagyom abba, hiszen kérdeztél,
s a kérdésedben panasz, kérés is
csendült.
Az ismeretlen,
láthatatlan telefonálóknak
végtére mindig csak ugyanazt mondhatom,
akár a balga próféta, aki szélben vet,
a szántó helyét sem ismeri,
és mindig egyfajta magot hint széjjel,
mit ő is úgy kapott, valahonnan.
Én egy kis kobold vagyok csupán,
aki a füledbe bújtam.
Ha terített asztalodnál ülsz,
ha tárgyalásokon, ügyiratokba
vagy újságba merülve, vagy a tévé előtt,
ha elkápráztatnak a ma istenei
s elcsavarják a fejedet -
füledben ott a kis kobold,
és szüntelen a „szívedet" faggatja némán.
De azt tudom:
legyen bár egyetlen
szívbemarkoló szava -
attól a szív megváltozik.
Egyetlen szó minden lehet:
újjáélesztő, darab kenyér az újrakezdőnek,
felfénylő csillag az égen.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal