Szívbetegségekről szívbetegeknek

Előszó

Az utolsó két-három évtizedben nemcsak hazánkban, de világszerte jelentősen megnőtt a szív- és érbetegek száma. Ma már alig akad olyan család, amelynek egy vagy több tagja ne szenvedne a szív- vagy ér megbetegedésének valamelyik fajtájától. Már maga ez a tény is ráirányította az avatatlan nagyközönség figyelmét a szívbetegségekre. Az érdeklődőket eddig azonban sajnos alig lehetett kielégíteni, mert olyan könyv, vagy más írott ismeretterjesztő anyag nem állott rendelkezésre, amiből kérdéseikre korszerű és a laikus számára is érthető választ kaphattak volna. Nagyrészt talán ez az oka annak, hogy azok, akik meg akartak ismerkedni a szív és a vérkeringés működésével, annak kóros eltéréseivel, illetve egy-egy betegséggel, kénytelenek voltak orvosi szakkönyvekhez fordulni, vagy hozzá nem értők véleményét, innen-onnan ellesett féltudását felhasználni. Az orvosi szakkönyvek a hozzá nem értőket csaknem mindig félrevezetik. Ha meg is értik a szakkönyvek tartalmát, a leírtakat már nem tudják értékeim, és ebből sok tévedés, olykor káros következtetés is születik. Még rosszabb, ha az érdeklődő igényét olyan egyén próbálja kielégíteni, aki maga is csak félig ismeri a dolgokat. Az ilyen tudálékos, hozzáértőnek semmiképpen sem nevezhető emberek innen-onnan összeszedett ismereteik alapján hajlamosak arra, hogy megfellebbezhetetlen ítéletet mondjanak, gyógyszert és gyógymódot ajánljanak.
Napjainkban gyakran olvashatunk népszerű nyelven megírt cikkeket vagy hallgathatunk előadásokat az atomenergiáról, atomfizikáról, atommaghasadásról. Bár sokan hallgatják meg vagy olvassák el ezeket, mégsem fordult elő eddig soha, hogy mondjuk egy igen kiváló, mérlegképes könyvelő atommáglya építéséhez kezdett volna, vagy akár felkeresett volna egy atomtudóst, hogy neki valamilyen tanácsot adjon. Az sem fordult még elő, hogy valamely szakmában művészi tökélyre emelkedett szakember próbálta volna meg az atomreaktor személyzetét befolyásolni az atommaghasadás egyes gyakorlati kérdéseiben. Csodálatos módon az orvosi munkára ez nem áll. Egy régi görög mondás szerint az orvostudomány olyan szentély, ahová a felkent papok is csak levetett saruval lépnek be, de sok laikus nem átall sárcipővel belépni oda. Kevés az olyan ember, aki ne érezné hivatva magát arra, hogy az orvos gyógyító munkájába beleszóljon. Vissza