Szlavóniai (kórógyi) szótár I-III.

Fülszöveg

Penavin Olga:
SZLAVÓNIAI (KÓRÓGYI) SZÓTÁR I.
Valamely nemzetiségen belül elhelyezkedő és szigetet alkotó népcsoport nyelvének tanulmányozása mindig szép és hálás feladat a nyelv életével, történetével foglalkozó tudós számára csakúgy, mint a néprajzi kutató számára. Érthető, hogy az ilyen sziget nyelve, mivel a nemzeti nyelv fejlődésének főáramából kiesik, fejlődésében részint megreked azon a szinten, melyen az elszakadás ,,pillanatában'' állt, tehát számos olyan régiséget őriz, amelyek a nemzeti nyelvből rég kivesztek, részint pedig az őt körülvevő más nemzetiségek nyelvével való intenzív kapcsolat folytán a nemzeti nyelv egészétől sok tekintetben eltérő sajátságokat is mutat.
Ilyen nyelvi szigetet alkot annak a négy szlavóniai magyar falunak (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu) alig négyezer főnyi lakossága is, melynek nyelvét Dr. Penavin Olga egyetemi tanár már több mint másfél évtizede tanulmányozza. E nagy munka eredményeként veszi most kézhez az olvasó a szlavóniai... Tovább

Fülszöveg

Penavin Olga:
SZLAVÓNIAI (KÓRÓGYI) SZÓTÁR I.
Valamely nemzetiségen belül elhelyezkedő és szigetet alkotó népcsoport nyelvének tanulmányozása mindig szép és hálás feladat a nyelv életével, történetével foglalkozó tudós számára csakúgy, mint a néprajzi kutató számára. Érthető, hogy az ilyen sziget nyelve, mivel a nemzeti nyelv fejlődésének főáramából kiesik, fejlődésében részint megreked azon a szinten, melyen az elszakadás ,,pillanatában'' állt, tehát számos olyan régiséget őriz, amelyek a nemzeti nyelvből rég kivesztek, részint pedig az őt körülvevő más nemzetiségek nyelvével való intenzív kapcsolat folytán a nemzeti nyelv egészétől sok tekintetben eltérő sajátságokat is mutat.
Ilyen nyelvi szigetet alkot annak a négy szlavóniai magyar falunak (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu) alig négyezer főnyi lakossága is, melynek nyelvét Dr. Penavin Olga egyetemi tanár már több mint másfél évtizede tanulmányozza. E nagy munka eredményeként veszi most kézhez az olvasó a szlavóniai szótár első kötetét. Az évek során összegyűlt hatalmas anyag feldolgozása és rendszerezése során a szerző szem előtt tartotta a magyar nyelvtudomány, különösen pedig a népnyelvi kutatás és a lexikográfia legújab beredményeit és bevált gyakorlatát. Ennek megfelelően arra törekedett, hogy a szlavóniai (főképp kórógyi) népnyelv egész szókincsét összegyűjtse s feldolgozza, mivel „csak így lehet az illető tájnyelv szókészletére, meglevő, illetve meg nem levő fogalmaira fényt
deríteni. így kiderül, milyen formában, alakváltozatban, jelentésben, jelentésváltozatban élnek a közszavak, melyek hiányoznak, a gazdasági, társadalmi változások kifejezésére milyen új szavak, milyen másutt nem található idegen, más nyelvből átvett szavak jelentkeznek, melyek a saját tájszavak akár jelentésben, akár alakban, melyeket nem szótáraztak még, melyekhez fűződik néprajzi vagy egyéb érdekesség".
Az egyes szócikkek felépítésében is a legkorszerűbb és legcélszerűbb eljárást követte a szerző az eddigiek során kialakult gyakorlatnak megfelelően. Minden szónak a köznyelvi alakváltozata szerepel címszóként, a szorosabb értelemben vett táj-szavak pedig, melyeknek nincs köznyelvi megfelelőjük, mesterségesen alkotott „köznyelvi" címszót kaptak, ami a szótár kezelését nagymértékben megkönnyíti. A címszó után következik a tájszó, aztán a nyelvtani szerelés, majd az értelmezés, végül pedig a példák (közmondások, szólások stb.), melyeket gyakran a helybeliek előadásában hangtani pontossággal közöl a szerző. A szótári anyagot gazdag rajz- és fényképanyag teszi szemléletessé és változatossá.
Dr. Penavin Olga munkája, a jugoszláviai magyar nyelvtudomány első igazán nagyszabású vállalkozása joggal tart számot mind a nyelvtudomány, mind a néprajz iránt érdeklődő tudósok és olvasók megkülönböztetett figyelmére.
mi Vissza