Szociálpolitikai értesítő 1990/1 I-II.

Előszó

Szociálpolitikáról az ötvenes-hatvanas évtizedekben nem sokat lehetett hallani. A szociálpolitika történetéről és különösen a magyar szociálpolitika történetéről még kevésbé. Itt-ott megjelent egy-egy szigorúan "szaktudományos" cikk, ott ahol ez adekvát volt, tehát szigorúan "szaktdományos" folyóiratokban. A szélesebb közvéleméyn - beleértve a szélesebb szakmai közvéleményt is, - számára a magyar szociálpolitika története egyszerűen nem létezett. Nem létezett, mert nem volt rá szükség. Jelen voltak, köztük éltek hajdani szociálpolitikusok, akik titkolták múltbéli szerepüket, és persze jelen voltak az indokolatlan emlékek mgé azokban az egyesekben, akik makacsul a "zöldkereszthez" mentek a körzeti orvos helyett, mint ahogy az anyák csecsemőiket gyakran vitték a Stefániába, az újdivatú ACSI helyett. A szokások persze gyakran tovább élnek, mint az intézmények, melyekhez kötődtek, de egészen a hetvenes évekig azért ennél valamivel többről volt szó. Akkoriban egyszerűen nem volt tanácsos felidézni olyan intézményeket, amelyek szorosan kötődtek egy meghaladottnak nyilvánított múlthoz, és előhívtak bizonyos szigorúan tilos képzeteket, amelyekhez nem eléggé tisztázható, de azért határozottan gyanút keltő módon társult a szociális demagógia fogalma. Ez utóbbi pedig szinte már-már állandó kísérője volt a legrosszabbat megtestesítő jobboldali rendszereknek. Nem volt tanácsos tehát a magyar szociálpolitika múltját emlegetni, vagy ha mégis, akkor egyértelmű értéktartalommal bíró kifejezésekkel illett körülírni. Vissza