Szociálpszichológiai szöveggyűjtemény II.

Előszó

Az utóbbi években az emberi kapcsolatok vizsgálata terén előtérbe került a közlés hatékonyságának a tanulmányozása. Ez részben annak a fontos szerepnek tulajdonítható, amelyet a tömegközlési módszerek játszanak a modern élet gazdasági, politikai és társadalmi szervezetében. Egyre nagyobb embertömegek kerülnek növekvő kölcsönös függőségbe egymással, egyre jobban tökéletesednek a közlés technikai eszközei: mindez oda vezetett, hogy nagymértékben a tömegközlés eszközeire van bízva a közönség különféle csoportjainak tájékoztatása és azok belső meggyőződésének alakítása. Sok szervezetben érzik a vezetők annak szükségét, hogy javítsanak a közlési rendszerükön annak érdekében, hogy széles körben fogadtassák el a célkitűzések sikerre juttatását biztosító irányelveket és értékszemléletet. A nemzetközi kapcsolatok szférájában számos gyakorlati problémát vetett fel a közléssel kapcsolatban a "hidegháború", különösen a kormánypolitikát megszabó tényezők számára, akik növelni szeretnék "befolyásukat" idegen országok népeire és ellensúlyozni igyekeznek az esetleges bomlasztó külföldi propagandát. Az UNESCO-hoz hasonló szervezeteknek is egyik fő törekvése az, hogy tömegnevelési programokat dolgozzanak ki, amelyek hatása a nemzetek közötti kölcsönös megértést akadályozó szellemi sorompók ledöntésében fog jelentkezni. Ugyanennek szükségét érzik már régóta az Egyesült Államok vezetői, akik a demokratikus értékek következetes érvényesülését gátló faji, etnikai és vallási előítéleteket igyekeznek kiküszöbölni. Vissza