Előszó
Részlet:
"Földrajzi környezet
A keleti országrész jellegzetes, zárt tájegysége a Szatmár-Beregi síkság: az eróziós-tektonikus peremmel végződő nyírségi hordalékkúp koraholocénban megsüllyedt része. Sík felszínéből jégkorvégi lösztakaróba burkoltan, szarmata-pliocén kori kitörés eredményeként kis erupciós rom-vulkán, a Tarpai hegy emelkedik 164 méterrel a tengerszint fölé. Anyaga hipersztén andezit (BULLA 1962, 95), melyet bányásznak, mállott felszínén meghonosodott a szőlőkultúra. A Nyírség eróziós pereme egyben a délről északra forduló Tisza medre, s ez a keleti (a földrajzi egységet felező politikai) határral együtt természetes kerete és lezárása a beregi síkságnak. A kanyargós, galériaerdőkkel kísért, sekélyesen beágyazott Tiszára a szokásosnál jóval nagyobb, állandó medereltolódások a jellemzőek, 'különösen a szabályozást megelőző időkben. Az árvízrendezés előtti mocsaras, vagy állandó vízzel borított területek levezető, ősi folyómedrei (ilyen a ma már szabályozott vezetésű Szipa a Tarpai hegy mellett), a Tisza lefelé vándorló kanyarainak pusztuló homorú és épülő domború oldalai a középkortól nem kedveztek a közvetlen vízparti települések létrejöttének (VÁZSONYI 1973, 300-304)."
Vissza 
