Szokolay Sándor: Vérnász

Előszó

A harminchárom éves Szokolay Sándor első nagylélegzetű színpadi művével jelentkezik most az Operaház színpadán - bár eddig is bizonyságát adta már drámai műfajokban való jártasságának, sőt kifejezett drámai rátermettségének. Egy zenés színpadi játék az Állami Népi Együttes számára ("Jóka ördöge" 1958), két táncjáték: a Pécsi Balettegyüttesnek komponált "Iszonyat balladája (1960), és a "Tetemrehívás" (1962) sorolható színpadi gyakorlatának főbb előzményei közé, rádiós- és film-kísérőzenékről nem is szólva. Szenvedélyes feszültségekre, expanzív indulatokra hajlamos kifejezőkészségéről pedig főképpen két, monumentális törekvésű (és jelentős feltűnést keltett) oratóriuma, a "Tűz márciusa" (1959) és az "Istar pokoljárása" (1961) tanúskodik. Más műfajú, hosszabb-rövidebb lélegzetű kompozíciókban is (pl. a "Vízi mesék" játékos, karakterisztikus dalsorozatában, a "Két balladában", a "Néger kantátában" stb.) a szöveges drámai jellemzés és hangulatfestés művészi területeit hódította meg mind sokoldalúbban a maga számára.
Szokolay ezekkel a művekkel - és szép számú kompozíciójával (Hegedű-szólószonáta, Hegedűverseny, Zongoraverseny, stb.) - az elsők között tűnt ki az ötvenes évek végén színre lépő fiatal magyar zeneszerző-generáció tagjai között. Mikor 1957-ben (Farkas Ferenc tanítványaként) zeneművészeti főiskolai diplomáját megszerezte, már két nemzetközi verseny - az 1955-ös, varsói VIT-verseny és az 1956-os Wieniawski-verseny - zeneszerzés-díjainak nyertesei közé tartozott: az 1957-es moszkvai és az 1959-es bécsi VIT-versenyek újabb versenydíjakkal tanúskodtak pályájának eredményes kibontakozásáról. A "Tűz márciusáért" 1960-ban Erkel-díjjal tüntették ki. Több művét - hegedűversenyét, az "Istar pokoljárását", és legújabban Poulenc emlékére írott Requiemjét - sikerrel mutatták be nemzetközi zenei fesztiválokon is (Varsó, 1960, Arezzo, 1962, Tours, 1962, 1964). Vissza