Szolgálat 1969. Karácsony

Előszó

Részlet a könyvből:
"EGYHÁZ ÉS SZENTSÉGEK
Manapság egyre többet hallunk a "szent válságról". A szakrális felfogás átadja helyét a profán szemléletnek. A technika által manipulált, a természettudományok által kikémlelt világ többé már nem "titokzatos", nem szent. Az emberi tevékenység által átalakított természet nincs tele istenekkel. Korunk embere hatalmába kerítette a mindenséget. A keresztény emiatt nem aggódik, hiszen tudja, hogy az evilági dolgoknak megvan az autonómiájuk és hogy feladatunk: Istennel együttműködve befejezni a teremtést.
Maga a Zsinat kiemelte a mai szekularizáció és "deszakralizálódás" pozitív és negatív vonásait: "Az erősebb kritikai érzék egyfelől megtisztítja a vallási életet a világ mágikus felfogásától és a még mindig mutatkozó babonás csökevényektől, egyúttal pedig megköveteli a napról napra személyesebb és tevékenyebb csatlakozást a hithez. Ennek következtében sokakban válik elevenebbé az Isten iránti érzék. Másfelől azonban mind nagyobb tömegek hagynak fel a vallás gyakorlásával. Sőt az Isten és a vallás tagadása, vagy a közömbösség e téren, ma már nem oly kivételes jelenség, mint volt a múltban". (Gaudium et Spes 7)
Sajnos, a túlzott szekularizáció következtében a vallás elveszíti közéleti szerepét és a keresztény életében is érezteti negatív hatásait. A szakrális elutasításával néha együttjár magának az Istennek az elutasítása, vagy legalábbis a természetfeletti hit megfogyatkozása, következésképp az egyház üdvtörténeti szerepének felismerése is. Ezzel függ össze a szentségi gyakorlat válsága is. Mire valók a szentségek? Miért kereszteltessük meg gyermekeinket? Miért valljam meg bűneimet a papnak, miért menjek misére? Egyáltalán: mi az értelme a szentségi rendnek; milyen alapon állítja az egyház, hogy a szentségek a kegyelemközvetítés rendes eszközei? Ilyen kérdéseket vet fel a mai elvilágiasodás és elvallástalanodás. Vissza