Szőlőtermesztés homokon

Előszó

Ez a könyv olyan időben jelenik meg, amikor a nagymúltú magyar homoki szőlőkultúra régi korszaka lezárul és új korszaka van kibontakozóban. A régi és az új küszöbén a múlt is, a jövő is sokra kötelezi a homoki szőlő művelőit, akár tudósok, akár gyakorlati szakemberek legyenek. Az elmúlt korszak öröksége nem kevesebb, mint hogy a magyar szőlő- és bortermés főforrásává tette a homoki szőlőt, s mind művelésében, mind borászati eredményeiben a történelmi borvidékek mellé emelte és a világpiacon is elismertté tette. Az új korszak pedig nem kisebb igényt támaszt homoki szőlőkultúránkkal szemben, mint hogy az új gépesített nagyüzemi szőlőkultúrát megteremtve, újabb területeket hódítson el a futóhomoktól, alapozza meg a csemegeszőlő termelését és korszerű nagyüzemi borászatot fejlesszen ki. Mindez megtisztelően és nyomasztóan nagy igény, és elismerés illeti a szerzőket, hogy e történelmi méretű feladat egyik részének - egy méltó szakkönyv megírásának - az elvégzésére vállalkoztak. A homoki szőlő népgazdasági jelentősége igen nagy. Országunk mezőgazdasági területének ugyan csak 2,2%-a a szőlő, azonban az egész mezőgazdaság termelési értékének kereken 8%-át adja, a növénytermelés által termelt értéknek pedig 13%-át. Ez azt jelenti, hogy a szántóföldi növénytermelés, a sertéstenyésztés, a szarvasmarhatenyésztés és a baromfitenyésztés után a legtöbb értéket termelő mezőgazdasági ágazat, amely megelőzi a gyümölcstermelést, az erdőgazdaságot és az összes rétek-legelők hozamát. E művelési ág jelentősége a baromfitenyésztéssel vetekszik. Egész szőlőtermelésünknek a nagyobbik fele homoki szőlő: a 350 400 kh-ból 206 000 kh, és a homok ehhez hasonló arányban részesedik a szőlő termelési értékéből is. Hogy a homoki szőlő milyen tekintélyes része mezőgazdaságunk termelésének, azt mindennél jobban mutatja az a tény, hogy a Duna-Tisza közi homokos járások és városok területén a mezőgazdaság összes termelésének kereken egyharmadát adja, de Kecskeméten vagy a kiskőrösi járásban pedig nem kevesebbet, mint a felét. A történeti fejlődésben még figyelemre méltóbb a homoki szőlő szerepe. A múlt század közepén az ország mai területének a szőlőállományában még alárendelt szerepe volt a homoki szőlőnek. Ma - egy évszázad után - pedig a homokos vidékeken megháromszorozódott a szőlőtermelés és az ország szőlő- és bortermésében nemcsak mennyiségileg került túlsúlyba, hanem minőségileg is felnőtt a történelmi bor- és szőlővidékek mellé. Vissza