Palotás története

Előszó

A nagy régészprofesszor, László Gyula írta egyik munkájában az alábbi, sok történeti munkával foglalkozó személynek megszívlelendő sorokat: "A múlt kutatója állandóan a termékeny bizonytalanság légkörében dolgozik. Eleve gyanús - legalábbis számomra - minden olyan kijelentés, hogy ez pedig így volt, s rokonszenves az a szerénység, amely bevallja, hogy ez így lehetett." Azért írom le a nagy tudós sorait, mert hitvallásával mélységesen egyetértek.
Ha valaki egy település múltjának feltárásához fog, az hamarosan rájön, hogy minél régebbi korok vagy korszak történetét, történéseit akarja megírni, úgy ritkulnak a források, a hogy távolodunk a múltba. A források hiánya, ritkasága a történelemmel foglalkozót arra készteti, hogy analógiára alapozzon, más források felhasználásával próbálja megírni, leírni, hogy szerinte - a szerzett ismeretek alapján - hogyan is lehetett.
A történelemmel foglalkozónak rá kell jönnie munkája során, hogy a forrásoknak rabja. Csak azt írhatja meg, amiről kutatásai során tudomást szerzett. A legfőbb szempont, hogy az ott élő emberek életét, munkáját, munkásságának eredményét mutassa be a jelenbelieknek, hogy azok megismerhessék őseik, elődeik életét, életmódját, szokásait, hogy ezekből a jelen életéhez, életmódjához találjanak példát, s büszkeséggel tekinthessenek vissza településük történetére.
Minden munkám megírásakor kitüntető figyelemmel fordul az ifjú nemzedék felé, s azért idézek annyi forrást, hogy tanulmányaik során minél bővebben ismerkedjenek meg településük múltjával, az ott élt és élő emberek mindennapjaival. Ismerjék meg nyelvüket, gondolatvilágukat és sokszor jellemüket.
Ezeket vettem figyelembe, amikor a megtisztelő felkérésnek tettem eleget, s könyvet írtam Palotás(hatvan) történetéről a palotásiaknak, s mindazoknak, akik a múltban igazán szeretnek kóborolni. Vissza