Egy város újjászületése

Előszó

Balassagyarmat szellemi élete új tudományos értékkel gazdagodott: felszabadulásának 36. évfordulóján megjelent Szomszéd Imre: "Egy város újjászületése" c. monográfiája. A szerző felelősségteljes és szép feladatra vállalkozott, amikor megírta a város történetének 1944 és 1962 közé eső szakaszát. Balassagyarmat, alacsony lélekszámával, elmaradott gazdasági és társadalmi berendezkedésével, soha nem tartozott a jelentősebb magyar városok közé. Mindenesetre a múlt században megszilárdult megyeszékhely státusa őrizte és növelte hírnevét. Megyeszékhely mivolta azonban csak kedvezőbbé tehette a gazdasági és társadalmi fejlődéshez, de valójában nem bontakoztatta ki azt. Így Balassagyarmat a megyei közigazgatás központjává vált csupán, ahová nem dolgozni, hanem ügyeket intézni mentek a községek lakói, s így sem jelentős munkásság, sem életerős polgárság nem alakult ki. A város a felszabadulás utáni években is nagymértékben magán viselte a múlt jegyeit és csak lassan indult el a fejlődés útján. Érthető tehát, hogy ebben a közegben a kommunista párt és a szocialista eszmék csak nehezen és viszonylag lassan leltek táptalajra. A konzervatív megyei és városi hivatalnoksereg és a polgárság, valamint a befolyásuk alatt álló lakosság előbb a Független Kisgazdapártot, majd a Demokrata Néppártot támogatták. A múlt öröksége, a pártviszályok, a lassú kibontakozás, az országostól sokban eltérő gazdasági fejlődés üteme sajátos nyomokat hagyott a város arculatán. Lényegesebb változásra csak a két munkáspárt egyesülése, az MDP megalakulása után került sor. Az 1950-es évek végén még nem voltak ugyan látványos eredmények, de akkorra már megindult az alapok építése, kezdett kibontakozni az iparfejlesztési koncepció. Majd az 1960-as években egy olyan felgyorsuló fejlődési ütem vette kezdetét, amelyben valóban újjászületett a város. Vissza