Szonettek

Szerző

Szerkesztő

Fordító

Lektor

Szeged

'William Shakespeare: Szonettek ' összes példány

Kiadó:	Szukits Könyvkiadó
Kiadás helye:	Szeged
Kiadás éve:
Kötés típusa:	Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám:	163 oldal
Sorozatcím:	A líra gyöngyszemei
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	19 cm x 12 cm
ISBN:	963-9344-13-3

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

A világirodalom legnagyobbjai, költői és drámaírói közé tartozó William Shakespeare (1564-1616) minden általa művelt műfajban kiemelkedőt alkotott. Szonettjei is a reneszánsz költészet élvonalába tartoznak.
A legszeretőbb és legnemesebb, ma már elképzelhetetlenül mély barátság hangja szól belőlük, és ez a barátság oly erős, oly nagy, hogy a vágyódást, a gyötrelmet, a féltést és féltékenységet, tehát a szerelmet is magában foglalja, miközben barátja áruásáról, majd barátnője hűtlenségéről panaszkodik.
A költői szépségnek és meditációnak, a tökéletes zeneiségnek, a gondolat és érzelem mélységének, a tömörségnek, a képzelet elevenségének, a képek és kifejezések gazdagságának és merészségének csodálatos példáit látva az olvasó maga is érezni fogja, hogy e szonettek elég erősek megbírni az Örökkévalóságot.

Tartalom

Hogy a Szépség rózsája mindig éljen	5
Ha negyven tél támadja homlokod	6
Mikor tükrödből visszanéz az arcod	7
Tékozló kedves, mért költöd magadra	8
Szép mosolyod, mit szerte megcsodálnak	9
Ne engedd, hogy feldúlja rongy kezével	10
Midőn pirulva ébred napkelet	11
Zenét ha hallgatsz, bánat miért tölt el?	12
Tán félsz, hogy egyszer özvegyed sirat	13
Letagadod, nincs akit szeretnél te	14
A Tiédben növekszel eltűnőben	15
Ha az óra elmondta perceink	16
Önnönmagadnak lennél birtoka?	17
Nem bíbelődöm én a csillagokkal	18
Minden, mi nő, csupán rövidke percig	19
Az Időt, ezt a véres kényurat	20
Vajon igaznak vélik más időben	21
Egy nyári naphoz hasonlítsalak?	22
Falánk Idő! Csorbuljon vágyad éle	23
Női arcod a Természet festette	24
Az én Múzsám nem olyan, mint a Másik	25
Hiába mondja tükröm: vén vagyok	26
Mint gyönge színész, ki a színpadon	27
Szemem, miként a festő, rászegezte	28
Aki a csillagok kegyére büszke	29
Mint hűséges jobbágyot, érdemed	30
Gyötört az út, sietve ágyba fekszem	31
Ha nem jutalmaz édes pihenő	32
Ha jószerencse s emberek kegyéből	33
Midőn a halk és édes álmodások	34
Szivekkel ékes szíved nem halott	35
Kiérdemelt napom, ha eljön értem	36
Hányszor ragyogott rám a pirkadat!	37
Ó, miért ígértél szépséges napot	38
Ne rágódj már a múltakon: a rózsa	39
Hadd valljam be: egyek nem lehetünk	40
Mint gyönge vén, ha gyönyörködve látja	41
Az én Múzsám miért keresne tárgyat	42
Mikor te szólsz a lelkem jobb felén	43
Tiéd minden szerelmem, fogadd s vedd el	44
Ha szivedtől néha eltávozom	45
Hogy ő tiéd, nem minden bánatom	46
Ha álmodom, lát legjobban szemem	47
Ha durva testem gondolattá válna	48
Mi tisztító tűz s lelke lég tebenned	49
Hogy látásod varázsát jól megossza	50
Szemem-szívem már békés jóbarát	51
Hogy óvtam én, amikor útra keltem	52
A kor ellen - ha ily idő jöhet	53
Kemény az út, haladni oly nehéz	54
Ha lassusággal vétkezett lovam	55
Olyan vagyok, akár a dús, ki drága	56
Minő anyagból gyúrtak tégedet	57
Ó, szebb a szépség, mikor hű szívek	58
A hercegeknek márvány és arany	59
Édes szerelmem, újuljon erőd	60
Én, rabszolgád, hát mit is tehetek	61
Az az Isten mentsen meg, ki először	62
Serény agyunk! ha nincsen új a földön	63
Mint kavicsos fövenyre könnyű hullám	64
Pilláimat vajon te tartod ébren	65
Az önszeretet bűnös birtoka	66
Az Idő zord kezében összegörnyed	67
Ha látom én: letűnt korok dicső	68
Ha bronz, se kő, se föld, sem óceán	69
Békés halál! Őt hívom sírva én	70
Mért éljen Ő ragályban? Arca fénye	71
Arcára véste rajzát régi nap	72
A szem csodálja külső kellemed	73
Ne okold magad, hogyha vádak érnek	74
Míg zord harang zenél, gyászolj te engem	75
Hogy a világ ne mondathassa véled	76
Eljött - figyeld! - vad, zordon évszakom	77
De légy nyugodt: ha megragadja testem	78
Miként a friss falat kenyér a létnek	79
Új lelemény miért nem áldja versem?	80
A bájaid kopását megmutatja	81
Múzsámul gyakran szólítottalak	82
Amíg csak én esdtem kegyelmedért	83
Ha rólad írok, ó, hogy lankadok	84
Mindegy, sírodra én írok-e verset	85
Nem vagy a Múzsám jegyese, tehát	86
Szépségedet emelné tán a festék?	87
Ki mondhat többet, mint e dús dícséret	88
Megzsibbadt nyelvű Múzsám jegyese, tehát	86
Szépségedet emelné tán a festék?	87
Ki mondhat többet, mint e dús dícséret	88
Megzsibbadt nyelvű Múzsám szótlan, hallgat	89
Ő tette, hogy - vitorlaröptű verse	90
Isten veled! Nekem túldrága vagy	911
Ha lefitymálsz s a megvetés szemének	92
Ha elhagysz, mondd, hibámért, régi ok	93
Gyűlölj! - ha máskor nem - gyűlölj te most	94
Ezt úri rangja, míg a másikat	95
De tedd a legrosszabbat, hagyj el engem	96
Mint megcsalt férj, úgy élek én: szerelmed	97
Ez: tetterős, de senkinek sem árt	98
Mint üszögöt az illatozó rózsa	99
Hibádul rójuk dévaj ifjuságod	100
Gyötört a tél, midőn oly messze voltál	101
A tavasz is hiába várt reád	102
Így korholtam az ibolyát, a zsengét	103
Hol vagy te, Múzsa? Elfeledted-é	104
Ki igazát a szépnek elvetetted	105
Bár szemre gyenge duzzadó szerelmem	106
Az én Múzsám tehozzád oly szegényes	107
Szépséges arcod vén sosem lehet	108
Az én szerelmem nem szól isteneknek	109
Ha ódon krónikában olvasok	110
Rossz sejtelem s próféta-jóslatok	111
Maradt-e még agyamban szó elég	112
Ne mondd: szívem csalóka, bárha nemrég	113
Ó, jaj! való: bohócot játsztam én	114
Ne szidj! Helyettem Fortunát, a rosszat	115
Jelét a pletyka homlokomra nyomta	116
Búcsúnk óta elmémben él szemem	117
Felhajtja veled-koronázott lelkem	118
Hazudtak mind a régen írt sorok	119
A lelkek házasságát, ó, ne gátold!	120
Így vádolj: - mindent szűken mért szerelmem	121
Ha étvágyunk növeljük jó ízekkel	122
Szirének mérges könnyét ittam én	123
Most hűvösséged megvígasztal engem	124
Gonosznak lenni jobb, ha rosszhírünket	125
Kis könyvedet, mit adtál, tiszta emlék	126
Ne dicsekedj; Idő, hogy változom	127
A Sors mint fattyugyermekét dobálna	128
Ha baldachint tartanom adatott	129
Kedves fiú, boldog kezedben tartod	130
Valamikor nem hívta senki szépnek	131
Zenét ha játszol, én Zeném, merengve	132
Ha csúnya vággyal jóllakott a szellem	133
Úrnőm szeme nem olyan, mint a "nap"	134
Mint köznapodban, zsarnokin jelensz meg	135
Szemeidért rajongok: gyászlepelben	136
Átok reá, ki a sebembe vés	137
Nos, Ő tiéd, bevallom, így igaz	138
Sok villi ér körötted s egy a Willyd	139
Vágyad vagyok: esküdj vak istenedre	140
Nos, Szerelem, vak bolond, mit teszel te	141
Így szól a kedves: hű, igaz, szeret	142
Ne hívj tanúnak! Hűvösségedet	143
Légy bölcs, okos, miként könyörtelen	144
Nem is szemem szeret, mert látja benned	145
Szerelmem bűn, erényed gyűlölet	146
Nézd: mint a gondos gazdasszony, aki	147
Két szerelem vígasztal és kínoz	148
Szája, mit Ámor alkotott	148
Bűnös földemnek éke, árva lélek	150
Miként a láz, szerelmem egyre nő	151
A szerelem fejembe ily szemet	152
Hogy nem szeretsz? ne mondd ezt ó, kegyetlen!	153
Hatalmadat minő erő uralja	154
Nem ismer bűnt a vágy, ha zsenge még;	155
Tudod: szerelmem hitszegő, de kétszer	156
Kis Cupidót mély álom szállta meg	157
A kis Szerelem-isten álmodott	158