Szonettek a Styxen túlra

Fülszöveg

Takáts Gyula, a Baumgarten-díjjal (1941) és József Attila-díjjal (1960) kitüntetett, Kaposvárott élő, de az év egy részét Balaton-parti kertjében, a becei házában töltő, elismerten nagyszerű költőnk 1911-ben született a dunántúli Tabon. Több mint fél évszázada jelennek már meg folyamatosan a pannon hagyományokat, a latin derűt, harmóniavágyat, életeszményt és bölcseletet sugárzó, meggyőző erővel életre keltő, sikeres művei: verseskötetei, regényei, műfordításai, tanulmányai és esszéi.
Új verseskötete szervesen kapcsolódik a korábbiakhoz, kiegészítve, tovább árnyalva eddigi költői életművét, jóllehet egy fájdalmas veszteség élménye ihlette. "85 szonett feleségem emlékére. Egy szerelem lelki és fizikai tájai egy bizonyos kozmikus és világlélek kereséssel" - írja róla összefoglalóan és találóan. Ám e szűkszavú, visszafogott jellemzés nem tudja érzékeltetni azt a sokszínű, katartikus hatású erőfeszítést, amely a szonettekben megnyilatkozik, s amellyel a lélek békéjét a maga számára megszerzi. Bárhová tekint, mindennapi életében és környezetében, a házban és a tájban, kezdetben mindenütt a szeretett lény hiányát fájlalja, majd fokozatosan, odaadóbb figyelemmel fürkészve a világ dolgait, a természet minden változásában és jelenségében, a virágokban, a becei kertben és pincében, minden eseményben és észlelésben fölfedezi éltető jelenlétét. Fölfedezi önmagában is, ihletését versírás közben, és szerelmük történetét fölidézve, ifjúságuk munkácsi élményeit, életük hétköznapjait és helyszíneit, velencei, párizsi, raguzai és krétai emlékeiket fölvillantva újraéli közös múltjukat. Megnyugvást azonban csak a két világ határára merészkedve talál, folytatva a folytathatatlant, mintegy elfogadva a lét és az árnyéklét szimbiózisát.
A kötetet Würtz Ádám érzékletes, szép rajzai illusztrálják. Vissza