Magyar Kórus 1945. szeptember

Előszó

Babilon vizeinél

A második világháború szörnyű orkánja végigsöpört az egész országon. Nyomában halál, rom és tömérdek pusztulás a lelkekben is. A károkat még csak szórványosan ismerjük, mert sok helyről még nincs semmi értesülésünk. A megmenekült személyek és vagyontárgyak is sok megpróbáltatáson és további pusztuláson mentek keresztül. Az énekes és művésztársadalom számottevő részét szörnyű kenyérgondok is gyötrik. Bár a fegyverek aratása már rég elvonult fejünk fölött sok helyen még mindig úgy látjuk, hogy silent musae.
Babilon vizeinél ültünk és keseregtünk - énekelte az őshéber zsoltáros. Közülünk is vannak még mindig, akik csak ülnek és keseregnek a romok fölött. Pedig ez meddő fájdalom. Vegyük számba a holtakat és gyászoljuk meg őket. De lássunk azonnal munkához is: takarítsuk el - ha még lennének - a romokat. Az okozott károkat, illetve hibákat javítsuk, vagy javíttassuk meg sürgősen. Ne engedjük a magyar szentzenét ismét a régi posványokba. Az elmúlt negyedszázad alatt a népi és haladó zene irányában mértföldekkel előztük meg a magyar közállapotokat. Az elért eredmények Európa-szerte elismerést vívtak ki. Ezt tartanunk kell és tovább építenünk.
Pannonhalmáról, Pécsről, Vácról és más helyekről is máris szépen bíztató híreket kaptunk. A sokat szenvedett fővárosban is nagyon fölemelő és lelkesítő az a munka - híreink között részletes tudósítást adunk róla - amit elsőnek a terézvárosi templom művelt az újjáépítés terén. Az ő lelkes és kötelességtudó tevékenységük magával ragadta azokat az énekeseket és művészeket is, akiknek a templomában még nem lehetett hozzákezdeni a liturgikus istentiszteletekhez. Hireink azt is mutatják, hogy nehézségek még sok helyen vannak. De nem voltak-e nagyobbak azok a nehézségek, melyek a multévi mindennapos bombázások miatt állottak elő? És mégis hány gyönge női lélek buzogott még azokban a vészes hónapokban is az Űr házának dicsőségéért és oltárának ékességéért! Az ének kedélyerősítő hatását már sokezer éve ismeri az emberiség. Tyrtaios harci dalaitól a mai indulókig zenével lelkesítik a katonaságot. Ha a pusztító öldöklés érdekében le tudjuk küzdeni a fáradtságot, akkor az élet - még hozzá az örök élet - himnuszai sokkal erőteljesebb lelket fognak bennünk éleszteni. Ma, a gyász, a veszteségek és pusztulás közepette az éneknek, és legkivált a szenténeknek, a legfontosabb hivatása van: fölemelni, talpraállítani a csüggeteg lelkeket.
Mi, akik hiszünk a lélekben, tudjuk, hogy ez is újjáépítés. Vissza