Antigoné/Oidipusz király

Előszó

Részlet a könyvből:
"Athén i. e. 442-ben háborúra készült Szamosz, a hatalmát semmibevevő egykori szövetséges ellen. A hadsereg vezetőiül kijelölt férfiak listáján a sok kiváló hadvezér mellett egy oda nem illő név olvasható: a tragédiaíró Szophoklszé.Az első hallásra meghökkentő szerep érthetővé válik, ha tudjuk: Athénban a közösség jelezte megbecsülését annak a férfiúnak, aki értékeset, fontosat alkotott. Nyilvánvaló, hogy nem Szophoklész hadtudományokban való jártassága (ha ugyan volt neki egyáltalán ilyen) játszott szerepet kiválasztásában, hanem az a képessége nyerte le jutalmát, hogy a maga területén, a maga műfajában ugyanolyan nagyot tudott alkotni, hasznos tudott lenni, mint az Állam legkiválóbb férfiúi a politikában és a hadviselésben.
Az athéni demokrácia aranykorának, az i. e. 5. századának ünnepelt műfaja volt a dráma, a dráma egyik ágának, a tragédiának mindmáig egyik legnagyobb hatású művelője Szophoklész. Több mint százhúsz művének címét ismerjük, de a szigorú utókor rostáján mindössze hét maradt fenn. Ez a hét tragédia (Aiasz, Antigoné, Oidipusz király, Trakhiszi nők, Élektra, Philoktétész, Oidipusz Kolónoszban) csak töredéke annak az életműnek, amely előtt már a kortársak is tisztelettel adóztak. Szophoklész az évente kétszer megrendezett drámai versenyeken többször diadalmaskodott, mint legnevesebb pályatársai (Aiszkhülosz és Euripidész) együttvéve: a versenybírák huszonnégy alkalommal övezték homlokát a győztest megillető babérkoszorúval." Vissza