Szopjon szeget

Fülszöveg

GASPAR LÁSZLÓ VERSEI ELE
A kérdés: lehet-e fedezék, lehet-e menedék a vers? Praktikusabban fogalmazva: lehet-e lakni benne, nyújthat-e menedéket, oltalmat a világ ellen? A világ ellen, amelyik életre hívta, kikényszerítette a verset? Most persze ezt a kérdést át lehetne fogalmazni úgy is, hogy lehet-e oltalom a mű, vers, zene, kép, bármi - és valójában ez lenne a pontos.
De most versről beszélünk, versekről, Gáspár László immár harmadik verseskönyvéről. Hogy hűek maradjunk a - mi tagadás, nem túl eredeti - képhez, ez a harmadik kuckó, ami fölépült Gáspár László több ezer vers-téglájából. Hogy lakjon, lakjunk benne.
A szerző persze tudja jól a választ: nem, nem lehet. Nem lehet, mert a versből épült falak mögé is beszüremkedik a hideg, a vers-falakat is átjárja, átfújja a szél, legyenek azok bármily szilárdak, masszívak is.
De van ennél nagyobb baj is. A vers - természeténél fogva -tüskés, szúrós, nem lehet hozzá támaszkodni, nem lehet hozzá bújni, simulni. Nem oltalom, inkább... Tovább

Fülszöveg

GASPAR LÁSZLÓ VERSEI ELE
A kérdés: lehet-e fedezék, lehet-e menedék a vers? Praktikusabban fogalmazva: lehet-e lakni benne, nyújthat-e menedéket, oltalmat a világ ellen? A világ ellen, amelyik életre hívta, kikényszerítette a verset? Most persze ezt a kérdést át lehetne fogalmazni úgy is, hogy lehet-e oltalom a mű, vers, zene, kép, bármi - és valójában ez lenne a pontos.
De most versről beszélünk, versekről, Gáspár László immár harmadik verseskönyvéről. Hogy hűek maradjunk a - mi tagadás, nem túl eredeti - képhez, ez a harmadik kuckó, ami fölépült Gáspár László több ezer vers-téglájából. Hogy lakjon, lakjunk benne.
A szerző persze tudja jól a választ: nem, nem lehet. Nem lehet, mert a versből épült falak mögé is beszüremkedik a hideg, a vers-falakat is átjárja, átfújja a szél, legyenek azok bármily szilárdak, masszívak is.
De van ennél nagyobb baj is. A vers - természeténél fogva -tüskés, szúrós, nem lehet hozzá támaszkodni, nem lehet hozzá bújni, simulni. Nem oltalom, inkább a fakír szöges padjához hasonlít, mint vetett, nyugalmat ígérő ágyhoz. Mert a vers, ahelyett, hogy válasz lenne, kérdez. Az olvasótól is természetesen, de ez rendben van, ez a dolga. A dolog kegyetlensége abban áll, hogy a vers a szülőjének, a költőnek beszél vissza, ráadásul ez szintén a dolga. Persze csak akkor érdekes, csak akkor számít mindez, ha igazi versről és igazi szülőről, igazi költőről van szó. Az igazi költő pedig egyebek mellett arról ismerszik meg, hogy egy kicsit (?) minden művébe belepusztul. Némi malíciával jön, jöhet a rutin-válasz: na jó, neki pedig az a dolga. Igaz.
Igaz, az a dolga, hogy kiálljon pőre lélekkel a fagyos, szeles, huzatos világba, hogy megtapasztalja, és aztán elmondhassa, milyen fázni. Kívül is, de van rosszabb: belülről. Gáspár László egész életében a világ huzatosabbik oldalán állt, élt.
Ezért is hitelesek az ő vacogásai.
Es talán ezért nyújtanak, nyújthatnak mégis némi oltalmat az ő versei.
Mert igaz: nem lehet fedezék, nem lehet menedék a vers - de nincs más.
Fotó: Kiss László
1947-ben születtem Szombathelyen.
Apám: Gáspár Ferenc nyomdász, anyám: Tóth Ilona szövőgyári befűző. Iskolai tanulmányaimat Szombathelyen és Győrben végeztem, képesítésem: építésztechnikus. 1965-1996-ig az Országos Műemléki Felügyelőség, és jogutódjainak alkalmazottja voltam, jelenleg rokkantnyugdíjas vagyok.
Verseim 1968 és 1972 között a Vas Népe című napilapban, és az Életünk című folyóiratban jelentek meg. 1970 óta székesfehérvári lakos vagyok, újabb munkáim 2000-től a Fejér Megyei Hírlap „Provincia" mellékletében láttak napvilágot. 2004 után az Árgus, a Bástya, 2006-ban pedig a Hitel is közölte verseimet.
h
r
Megjelent köteteim:
Pannon bazárban, A Szabadművelődés Háza, 2003 Az éjféli látogató. Ma Kiadó, 2005 Vissza