Szövegkönyv

Fülszöveg

„Az irodalomtörténész szakma egésze tudja, hogy Kerényi egyszemélyes intézmény, s ilyenformán szinte közömbös is, hogy hivatalosan éppen mi a munkahelye, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Színháztörténeti Intézet vagy az MTA Irodalomtudományi Intézete, s hogy éppen az ELTE bölcsészkarán vagy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanít-e: ő mindig az, aki megválaszolja a lehetetlen kérdéseket, megoldja a legbonyolultabb feladatokat, hajlandó vállalni a tudományos ismeretterjesztés mások által gyakran lenézett misszióját. Nem lehet beskatulyázni sem: mondhatnók ugyan, hogy ő ma a színháztörténet legsokoldalúbb és legkoncepciózusabb kutatója, de nevezhetnénk akár a 19. századi magyar irodalom egyik legjobb filológusának is, a Vörösmarty-, Petőfi- és Madách-kutatás legismertebb alakjának, sőt az sem lenne túlzás, ha egy interdiszciplináris jellegű, művelődéstörténeti alapozású irodalomtörténet képviselőjének tekintenénk, aki talán a leginkább dialógusképes a történészekkel,... Tovább

Fülszöveg

„Az irodalomtörténész szakma egésze tudja, hogy Kerényi egyszemélyes intézmény, s ilyenformán szinte közömbös is, hogy hivatalosan éppen mi a munkahelye, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Színháztörténeti Intézet vagy az MTA Irodalomtudományi Intézete, s hogy éppen az ELTE bölcsészkarán vagy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanít-e: ő mindig az, aki megválaszolja a lehetetlen kérdéseket, megoldja a legbonyolultabb feladatokat, hajlandó vállalni a tudományos ismeretterjesztés mások által gyakran lenézett misszióját. Nem lehet beskatulyázni sem: mondhatnók ugyan, hogy ő ma a színháztörténet legsokoldalúbb és legkoncepciózusabb kutatója, de nevezhetnénk akár a 19. századi magyar irodalom egyik legjobb filológusának is, a Vörösmarty-, Petőfi- és Madách-kutatás legismertebb alakjának, sőt az sem lenne túlzás, ha egy interdiszciplináris jellegű, művelődéstörténeti alapozású irodalomtörténet képviselőjének tekintenénk, aki talán a leginkább dialógusképes a történészekkel, zenetörténészekkel vagy éppen néprajzosokkal folytatott együttműködésben. Saját kutatásainak spektruma olyan széles, hogy azt - rajta kívül - aligha tudná bárki összefoglalni. Ám mindez - bármennyire is ez a tevékenysége a legismertebb - még mindig csupán az egyik része szakmai nélkülözhetetlenségének, mondhatnánk, a jéghegy csúcsa, amelyről tudjuk, hogy az csak egykilencede az igazi kiterjedésnek. Kerényi Ferencnek van egy titkos, csak a szakma belső értékrendje által számon tartott rangja: ő a 18-19. századi magyar irodalomtörténet egyik legjobb lektora - minden szerző megkönnyebbül, ha tudja, hogy munkáját Kerényire bízhatja végső átnézésre."
A kiváló irodalom- és színháztörténészt köszöntik tanítványai, pályatársai, kollégái. A kötet szerzői: Botka Ferenc, Csécs Teréz, Csorba Sándor, Dávidházi Péter, Debreczeni Attila, Demeter Júlia, Fenyő István, Ferenczi László, Fried István, Gángó Gábor, Gerold László, Gyapay László, Győréi Zsolt, Hermann Róbert, Hites Sándor, Kilián István, Korompay H.János, Mezei Márta, Miskolczy Ambrus, Nagy Imre, Pajkossy Gábor, Pintér Márta Zsuzsanna, Praznovszky Mihály, Soós István, Szabó G. Zoltán, Székely György, Szilágyi Márton, Szörényi László, Tarjányi Eszter, Thimár Attila, Völgyesi Orsolya, Wéber Antal, Zentai Mária. Vissza