Szövettan I-II.

Előszó

Az orvosi szövettan azt az ismeretanyagot foglalja egységes rendszerbe, amelyet a tudomány az emberi szervezetnek mikroszkópos vizsgálata alapján gyűjtött össze Malpighitől (akit a szövettan megalapítójának tekintünk) napjainkig. A XIX. század második feléig hazánkban a szövettan az élettan keretében került oktatásra (maga Malpighi is gyakorló orvosként, az élettani folyamatok jobb megértése céljából művelte a mikroszkópiát) és csak ezt követően vált a klasszikus szövettan, amely a fénymikroszkópos ismeretekre alapozódott. Az elektronmikroszkópia kifejlődésével azonban, az ötvenes évektől kezdve a szövettan gyökeres megújuláson, változáson ment át azáltal, hogy több nagyságrenddel kisebb struktúrák váltak láthatóvá és így a hisztológia hatóköre elérte a makromolekuláris dimenziókat. Ezekben a dimenziókban a szövettan szoros kapcsolatba került az ugyancsak rohamos fejlődésen keresztülmenő sejt- és molekuláris biológiával, amely nemcsak a sejten belüli, hanem a sejtek, valamint a sejtek és az extracelluláris mátrix között fennálló kapcsolatok, működések molekuláris szintű értelmezését is lehetővé tette. Mindezek révén ma már a szövettan megannyi szállal kapcsolódik a sejt- és molekuláris biológiához, biokémiához és molekuláris élettanhoz.
Egy tankönyv értékét használhatósága minősíti. Ezt nemcsak információtartalma, de olvasmányossága, áttekinthetősége is befolyásolja. Úgy érzem, hogy az intézet közössége által írt könyvet sikerült egységes rendszerbe foglalni és az egyéni stílusok közti különbségek nem zavarják, hanem inkább segítik az olvasó szövettani ismeretek iránti igényét. A sok színes ábrával illusztrált esztétikus kiállítású könyv külső megjelenése (amely a Képzéskutató, Oktatástechnológiai és Dokumentációs Központ erőfeszítéseit is dicséri) remélhetőleg jelentősen emeli a mondanivaló értékét és az olvasó szívesen forgatja majd a könyv lapjait. Vissza