Róma II. (töredék)

Egy világbirodalom politikai, erkölcsi és történelmi eszméi - Antik államelméleti antológia (egyetemi segédkönyv)

Szerző

'Szűcs Gábor: Róma II. (töredék) ' összes példány

Kiadó:	Kossuth Egyetemi Kiadó
Kiadás helye:	Debrecen
Kiadás éve:	1998
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	307 oldal
Sorozatcím:	Agatha
Kötetszám:	4
Nyelv:	Magyar
Méret:	24 cm x 17 cm
ISBN:	963-472-297-0
Megjegyzés:	Töredék kötet.

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Részlet a könyvből:
"Augustus (teljes nevén: C. Iulius Caesar Octavianus Augustus) (Kr. e.. 63, Róma - Kr. u. 14, Nola) A legkiválóbb római politikusok egyike, a gyakran az ő nevével fémjelzett principatus rendszerének a megteremtője, mely rezsim - legalábbis kezdetben - a katonai monarchia egy sajátos, köztársasági színezetű változata volt. Az ifjú Octavius Caesar unokaöccse volt, aki örökbe fogadta őt. A dictator halála után azonban csak az elhunyt magánvagyona nagy részét örökölte, hatalmát nem. így ez utóbbit ügyes taktikával, gyakran polgárháborúban és a hadseregre támaszkodva neki magának kellett megszereznie. Az út idáig az ún. II. triumvirátus létrehozásán (Antoniusszal és Lepidusszal együtt), az ennek keretében végrehajtott proscriptiókon, ill. polgárháborúkon át (Brutusszal és Cassiusszal, majd Lepidusszal és végül Antoniusszal) vezetett. A Kr. e. 3l-es actiumi győzelmével és Egyiptom annektálásával gyakorlatilag visszaállította a Római Birodalom szinte már megbomlott egységét, és teljesen a maga kezében összpontosította a hatalmat, s 28-ban megkapta a princeps senatus, a senatus első embere címet. 27-ben látszólag lemondott hatalmáról, visszaadva azt a senatusnak; a valóságban azonban megkapta a vallási szférába tartozó Augustus („a fenséges") jelzőt, s igazában ettől veszi kezdetét jogilag eléggé meghatározatlan, de a gyakorlatban biztosan érvényesülő teljhatalma, melynek biztosítéka a hadsereg, társadalmi támasza a szabad lakosság különféle kategóriái közti ügyes lavírozás, külső formája pedig bizonyos köztársasági tisztségek együttes fölvétele, ill. a régi res publica-tól örökölt rugalmas politikai tekintély (auctoritas, dignitas) céltudatos kamatoztatása. Minderről jó tájékoztatást ad a saját Mausoleum-ára szánt Res gestae divi Augusti, melynek egy-egy példányát az egyes provinciák központjaiban is elhelyezték. Így került elő a csaknem teljes szöveg 1555- ben egy ankarai mecset falán, mely eredetileg Róma és Augustus temploma volt. A szöveget görög nyelvű fordítás is kíséri. A felirat további másolatai előkerültek a pisidiai Apollóniából és Antiochiából is. Mindezek segítségével az eredeti meglehetősen híven rekonstruálható. Bár a szövegezés valószínűleg nem egyetlen alkalommal készült, hanem több nekifutásra, a végső megfogalmazás tökéletesen egységes és világos képet mutat. Az első részben Augustus bemutatja az államban elfoglalt helyét, s jelzi, mennyire tiszteletben kívánta tartani a római szabadságot (libertas). A második és a harmadik egység igazolja Augustusnak azt a helyzetét, melyet részben saját pénze felhasználásával, részben katonai hatalmával ért el. Büszkén vallja, hogy sikerült helyreállítania az államot (res publica), s így sikerült elnyernie a többiekénél nagyobb tekintélyét, valamint a páter patriae („a haza atyja") megtisztelő címet. Augustus emlékiratait is elkészítette, ezek azonban nem maradtak ránk, bár a későbbiekben több szerző - így Appianosz is - felhasználta őket." Vissza

Tartalom

A Principatus politikai eszméi	235
Imperator Caesar Augustus
Az isteni Augustus tettei	238
Augustus tisztségei és kitüntetései	238
Augustusnak a római államot gyarapító intézkedései	240
T. Livius
A római nép története a város alapításától (részletek)	243
Előszó A világ első népe államának hétszázéves organikus fejlődése	243
Első könyv A Rómát alapító Romulus istenné válása
A város a földkerekség jele lesz	245
Numa Pompilius vallási alapokra helyezi Rómát	245
Tullus Hostilius háborúkban acélozza meg Róma erejét	246
Az ún. Servius Tullius-féle alkotmány	247
Második könyv A római állam szervezet különféle szervekkel (Menenius Agrippa meséje)	248
Negyedik könyv A fejlődés záloga: a polgárjogi nyitottság	249
A nagy egyéniségeket a nagy tisztségek formálják	254
Ötödik könyv Patrícius álláspont: a néptribunusok megbontják a rendek összhangját, gyógyíthatatlanul beteggé teszik az államot	255
Feladata teljesítéséhez az istenek jelölték ki Róma helyét (Camillus beszéde)	257
Hatodik könyv Róma megerősödve születik újjá a gall katasztrófa után	261
A népszuverenitás popularis elve (Manlius anakronisztikus beszéde)	262
Egy optimata érvelés: a patríciusok jogainak korlátozása sérti az isteneket	263
Vergilius
Aeneis	264
Első ének Iuppiter jóslata: A Római Birodalom időben és térben nem ismer korlátokat	264
Hatodik ének Augustus az új aranykor megteremtője. Róma múltja és történelmi küldetése	265
Nyolcadik ének Újabb fejezetek Róma történetéből. Augustus fegyvereit diadalra viszik az istenek a Kelet erői fölött	267
Horatius
Carmina (Ódák)	270
A princeps Iuppiter földi képmása - Augustus Caesarhoz	270
A római erények (Az augustusi principatus értékrendje)	271
A római nép és állam mindig új életre támad (Drusu dicsérete)	27
P. Ovidius Naso
Részlet az Átváltozások c. műből	273
A világ négy korszaka	273
Sztrabón
Geógraphika	275
Ötödik könyv Rómát nem fekvése, hanem polgárainak fegyverei és vitézsége tették naggyá	275
A római építkezések az urbanizációt és a birodalmat szolgálják	276
Diodorus Siculus
Történeti könyvtár (részletek)	278
Miként maga az állam, a történetírás is teljességre törekvő élő szervezet	278
Az arisztokrácia és a demokrácia összeütközése a C. Gracchus korabeli Rómában	279
Dionysius Halicarnassensis
Részlet a Római régiségek-ből	280
A jó államforma teremti meg a jó polgárokat. Romulus elismertetése	280
Philón
Józsefről (részletek)	282
Az államformáknak és a törvényeknek a népekhez kell igazodniuk a természetnek megfelelően
A politikus legyen sokoldalú	282
Az államférfinak szabadon, az igazság és a közérdek alapján kell eljárnia a benne lévő értelem révén	283
Velleius Paterculus
Római történelem (részletek)	284
Az állami életen belül is érvényes a természeti törvény: a fejlődés és a hanyatlás	284
Ha megszűnik a külső ellenségtől való félelem, az erkölcsök lehanyatlanak	286
A kiemelkedő politikus különleges helyzetet élvez	286
Az első triumviratus	286
Valerius Maximus
Emlékezetes tettek és mondások (részlet)
A római hódítás egyik következménye: a női fényűzés elterjedése	288
Idősebb Plinius
Természetkutatás
A méhek természetes állama csak azt ismeri, ami közös	289
Curtius Rufus
Nagy Sándor
Róma virágzásának alapja a császári hatalom: egy testhez egy fő tartozik X könyv	290
Seneca
Erkölcsi levelek	291
7. levél A tömeget kerülni kell	291
9. levél A természet egybekovácsolja az embert az emberrel	293
31. levél Formálja magát az ember az istenhez méltóvá!	293
71. levél A természet törvénye szerint változik az államforma is	297
L. A. Seneca
A haragról
A haza és a társadalom organikus egység	297
L. A. Seneca
A visszavonultságról
A bölcs viszonya a politikai élethez	298
A lélek nyugalmáról	299
A polgár legyen hasznára mind az egyes embernek, mind az emberiségnek: teljesítse a kötelességét	299
Az egyik legfőbb polgári erény a mértékletesség: mindenki érje be tulajdon társadalmi helyzetével	302
A polgár kötelessége, hogy alkalmazkodjék a körülményekhez	305
Seneca
Vigasztalások	307
Helvia vigasztalása
"A bölcsnek hazája széles e világ"	307
Seneca
A kíméletességről	309
A birodalom és a nép jólétének alapja a princeps természetében rejlő kíméletesség	309
Rómát és a birodalmat az uralkodó személye tartja össze: ő az állam lelke, míg az állam a princeps teste	311
Az uralkodó fő erénye a kegyesség, ezt kell gyógymódként alkalmaznia	312
Az uralkodó a természet rendje szerint áll az állam élén	313
A princeps kegyessége szétárad a birodalom testében	315
Seneca
A jótéteményekről
Ha a császárról van szó, ajánlatos lakatot tennünk a szánkra	315
Seneca
A természet kérdései
A történelem uralkodók, és államok virágzása illetve pusztulása	316
Lucanus
A polgárháború (részletek)
Rómát a polgárháborúban saját súlya dönti le	317
Quintilianus
A szónoki oktatásról (részlet)
Az állam hajója	321
Ifjabb Plinius
Traianus magasztalása (részletek)	322
Az utód kiválasztása	322
Traianus, az eszményi uralkodó	323
A principatus megengedi, hogy a jó polgárok erkölcsei jussanak érvényre	323
Az igazi uralkodó maga is engedelmeskedik a törvénynek	324
A princeps felüdülése is hasznos a közügynek	325
A jó császár barátokkal veszi körül magát	325
Egy testőrparancsnok leváltása - "baráti" érdemei elismerésével	326
Bár az uralkodó adja a tisztséget, a megbízatás egyfajta kölcsönviszony	327
A principatuson belül a szabadonbocsátottak csak helyzetüknek megfelelő szerepet kaphassanak	327
Mivel érdemelte ki Traianus a "legjobb" jelzőt?	328
Ijfabb Plinius
Levelek (részletek)
Kilencedik könyv A történetírás kegyetlenül leleplezi a politikát	329
Tizedik könyv A császár szerencséje az egész emberiségnek üdvös	329
Traianus véleménye: a névtelen feljelentések kivizsgálása méltatlan az államhatalomhoz	330
Tacitus
Iulius Agricola élete	331
Az államok hibája, hogy nem ismerik el a személyes értékeket	331
A könyvégetés nem fojthatja el a nép szavát és a senatus szabadságát	332
Az államrend újjászületésének alapja: a principatus és a szabadság egyesítése	332
Egy eljövendő senator fő erénye: a mérték	333
A szabadság elvesztése és a nyugalom a barbárokat is megfosztja tetterejüktől	333
A frissen meghódított britannok nem viselik el az igazságtalanságot	334
A római nép a királyok segítségével teszi szolgává a barbár népeket	334
A britannok nem hajlandók eltűrni a kettős szolgaságot	335
Barbárok felkelése egy colonia, a szolgaság székhelye ellen	335
A római megtorlás	336
Egy eszményi helytartó: Agricola	336
A helytartó feladata: jóhírt szerezni a római békének	337
Az urbanizáció mint a provinciák fékentartásának eszköze	338
Calcagus beszéde: a britannok a rómaiakkal szemben a szabadságot védelmezik	338
Csak a barbárok széthúzása miatt válhatott híressé a római hadsereg	339
Agricola népszerűsége és hírneve kiváltja az uralkodó irigységét	340
Rossz uralkodók alatt is élhetnek azért nagy emberek	340
Egy kiemelkedő személyiség halotti dicsérete a principatus idején	341
Tacitus
Germania	342
A germánok társadalmi és hadi szervezete	342
A germánok politikai berendezkedése	342
A germánok szigorú és tiszta erkölcsei	343
Rómát a végzet szorongatásából csak a barbárok viszálya mentheti meg	344
Tacitus
Beszélgetés a szónokokról Részletek	345
A politikusnak a társadalomtól kijáró külső elismerések	345
Az ékesszólás szabadságát kellene megvalósítani	345
Az erkölcsök süllyedése okozza az ékesszólás, a műveltség hanyatlását	345
Az ékesszólás igazi táplálója: a politikai szabadság	348
Az ékesszólás idegen a jól elrendezett államtól	349
Egy jó erkölcsű államban kisebb az ékesszólás jelentősége	349
Tacitus
Korunk története	350
I. könyv
Az egyszemélyi hatalom okozta torzulások	350
Még a kor erényei is tragédiákhoz kapcsolódnak	351
A hatalom titkának lelepleződése: nemcsak Rómában lehet urakodót választani	351
A hajdani fegyelem elvesztette tekintélyét	352
A birodalom teste megköveteli, hogy a princeps gondoskodjék utódjáról	352
II. könyv
Gyávaság pusztulni hagyni az államot	354
IV. könyv
A "római béke" fenntartásának eszközei	356
Tacitus
Évkönyvek	357
I. könyv
A princeps a polgárháborúkban kimerült birodalmat kerítette hatalmába	357
A principatus egyik alapja a szolgaságra való készség	358
Augustus utódlásának kérdése	358
Az egyeduralommal megváltoztak az erkölcsök: Róma a szolgaságba rohan	359
A principatus rákfenéje: A felségsértési perek	360
III. könyv
Erkölcsök és törvények	360
Tiberius levele az államot megfertőző fényűzésről	362
Az erkölcsök körforgásáról	364
IV. könyv
A principatus rosszabra változik	364
A "kevert" államformát nehéz megvalósítani és fenntartani	365
V-VI. könyv (Töredék)
A zsarnokság fokozódik	366
A századok körforgását kifejező néphagyomány: a phoenix madár	366
A tiberiusi zsarnokság álsága	367
XI. könyv
A romanizáció megokolása: friss erő kell a megfáradt birodalomnak	367
XV. könyv
A zsarnokgyilkos terv indoka: a princeps bűnei a birodalom, közelgő végét jelzik	369
XVI. könyv
A szolgai tűrés sokak pusztulását vonja maga után	370
Suetonius
A Caesarok élete	371
Hatodik könyv
Nero A princepsi hatalom és a kegyelet színjátéka	371
Nyolcadik könyv
Domitianus Egy zsarnok megölését követő boldogabb időszak	372
Florus
Róma háborúi	373
Első könyv
A hét király kora Romulus uralkodásától
A római nép és életének egyes szakaszai	373
Visszapillantás a hét király korára
A római nép gyermekkora
Az állam korai fejlődése
Az ifjúvá serdült Róma
Az első pun háború	374
Visszapillantás
A római állam férfikorának betegsége	375
Appianosz
A római polgárháborúk	376
I. könyv
A római nép és a senatus küzdelme: a hatalmi egyensúly keresése	376
A polgárháborúk kezdete	377
A Sulla-féle káros gyógymód: az önkényuralom	377
Caesar, "a nép barátja" hatalmával átmenetileg megszünteti a pártviszályt	378
A Caesar halálával feléledő pártharcok
Augustus monarchiája	379
Egyeduralom és egyetértés	379
Aelius Aristides
Rómára (részletek a beszédből)	380
A kitűnően szervezett és az összhangra épülő Római Birodalom örök	380
Az uralkodás művészetét a rómaiak találták fel	380
Róma hatalma az idegeneket is római polgárrá tevő hadseregen nyugszik	382
A római állam azért kiváló, mert egyesíti az egyes államformák előnyeit	383
Plutarkhosz
Szókratész daimónjáról (részlet)	384
Epameinóndasz tanácsa: nem szabad polgárvérrel tenni szabaddá az államot	384
A monarchiáról, a demokráciáról és az oligarchiáról
Mindig a helyzetnek leginkább megfelelő államformát kell választani	385
Plutarkhosz
Politikai tanácsok (részletek)	387
A birodalom városainak vezetői tartsák tiszteletben Róma és a császár fennhatóságát	387
A politikus tegyen engedményeket, hogy biztosíthassa az összhangot	388
Epiktétosz
Kézikönyvecske (részlet)
Az emberi szabadság záloga: a hatalmunkban nem lévő dolgok megvetése	389
Marcus Aurelius
Elmélkedései
Hetedik könyv A helyes szemlélet kialakításának fontossága	389
Kilencedik könyv Az uralkodónak a természetet kell követnie
Platón állama a Földön megvalósíthatatlan	390
A hírnév viszonylagos és korlátozott	390
Tizedik könyv Minden szervesen beleilleszkedik a világmindenség egészébe - ez a közjónak is az alapja	391
Tizenegyedik könyv A társadalmon belül az emberek hierarchikus kölcsönviszonyban állnak egymással - ez összhangban van a természettel	391
Milyen alapelveket tartson szem előtt az uralkodó?	393
Az ókori és a középkori Európa határán: kései antik és korai keresztény politikai gondolatok	395
Plótinosz
Kilenc értekezés	397
Az államok törvényei nem egyformák	397
A szép és az igazság az Istentől ered	397
Az egységre való törekvés mindenre, tehát az államra is érvényes	398
A háborúk oka, hogy a mindenség a szellem ellentéteinek az egysége	399
A társadalomban és az államban - a drámához hasonlóan - betöltött ellentétes szerepek a szellem ellentétes részeinek egységével magyarázhatók	402
A szellem formanélküliségéről	404
Mikor marad távol a lélek a politikától?	404
Cassius Dio
Római történelem	405
XLIV. könyv (részlet)
A demokrácia fogyatékossága. A monarchia előnye	405
LII. könyv (részletek)
Az augustusi monarchia igazolása	406
Maecenas tanácsa	406
Ulpianus
Részlet a Digesta-ból ("Törvénykönyv")
A császári rendeletekről	409
Philosztratosz
Apollóniosz élete
Az első római császárok értékelése	410
Iulianus császár
Konsztantiosz vagy az uralkodásról
Igazi uralkodóvá nem a származás teszi az utódot, hanem tulajdon erényei	411
Iulianus
A Caesarok
M. Aurelius megmagyarázza politikai tévedéseit	413
Historia Augusta
A császárok története	414
Részlet egy császárportréból: Antoninus Pius	414
Carus élete (részlet)
Az államot a sors igazgatja
Róma történetének fordulói	415
Ammianus Marcellinus
Római történeti események (részletek)	417
XIV. könyv A római állam elérte a tisztes életkort
Bár betegsége nyilvánvaló, élvezi a császárok gondoskodását	417
A történelemben a növekedést és a hanyatlást a végzet irányítja	420
XV. könyv Kudarcba fullad a római állam tekintélyének elismertetése	421
XIX. könyv A népek felsorakoztak a római világ elpusztítására	421
Az udvaroncok szerint: a császár felette áll minden veszélynek	421
Az állam eltorzulására utaló csodajelek	422
XX. könyv A veszélyhelyzetben feltétlenül engedelmeskedni kellene az uralkodó akaratának	422
Uralkodjék egyetértés a császári családon belül	422
Az állam biztonságának talpköve: az uralkodók egyetértése	423
A barbárok támadásai után megújuló római állam	423
XXI. könyv A jogrend megsértése gyors és határozott ellenintézkedést követel	423
Az állam felfakadó kelevényei: a polgárháborúk és a rossz uralkodó	424
XXII. könyv Iulianus hatalomra jutása	425
A császár környezete a bűn melegágya, mely megfertőzi az államot	428
A hadsereg züllése	429
Iulianus valláspolitikája	429
Iulianus állhatatossága	429
XXIII. könyv A római állam nem szorul rá mások segítségére	430
XXV. könyv Egy államférfi nem engedhet át az ellenségnek római földet	430
Symmachus
Előterjesztések a császároknak (részlet)	432
Rómát ősi vallása őrizte meg
Aurelius Victor
Rövid történet vagy a Caesarok élete (részletek)	433
Az igazi császár az értelmetlen hódítás érdekében nem bontja meg a békét	433
Aurelianus uralkodása is bizonyítja a történelem és a politika körforgását	433
Tertullianus
Védőirat (részletek)	435
Az államok földi törvényei a körülményekhez kapcsolódnak, ezért jogosságuk korlátozott	435
Az emberi akarat függvénye, hogy az állam elismeri-e a pogány isteneket	436
A történelmi események időbeli láncolata	436
Minucius Felix
Octavius (részlet)
A földi monarchia az égi királyság példáját követi	437
Lactantius
Az isteni tanítások (részletek)	439
A régiek nem ismerték fel a teljes igazságot, mert az csak az Isten vallása révén érhető el	439
Az Isten akarata szerint minden ember egyenlő: ez az igazság alapja	440
A római állam életének szakaszai
A birodalom halála	441
Euszebiosz
Egyháztörténet
X. könyv Constantinus győzelméről és azokról a jótéteményekről, melyekben a római uralom alattvalóit részesítette	442
Ambrosius
Levelek (részlet)
Az agg Róma is legyen Isten katonája	444
Hieronymus
Levelek (részlet)
A római állam nagy volt kiemelkedő egyéniségekben	445
Augustinus
Az Isten államáról (részletek)	447
Harmadik könyv
A pogány istenek alatt Róma kegyetlen volt, csak az egyes polgárok tanúsítottak jóságot	447
Ötödik könyv Constantinus esete bizonyítja: a földi hatalom nem feltétlenül a Sátántól ered, hanem az igaz Isten is megadhatja annak, aki őt tiszteli	449
XV. könyv Az egy Isten kezében van a megmásíthatatlan igazság, s ezt az angyalok közvetítik a földi világnak	450
Az Isten állama és a földi állam
Az emberek két fajtája	451
Az Isten népe, illetve állama történetének korszakai	452
XIX. könyv A szolgaság oka a bűn	454
A pogány Róma nem ismerte az igazságot, ezért állama sohasem lehetett igazi köztársaság	455
Az I/A * (212/A) levél A "De civitate Dei" elrendezéséről és tartalmáról	457
A 2* (272) levél Isten államának megvalósulásához a jók hitbeli újjászületése szükséges	458
Orosius
Történelem a pogányok ellen
A világtörténet és Róma korszakai	466
Boethius
A filozófia vigasztalása	469
Első könyv A filozófia szerepe a kormányzásban	469
A filozófia szerint: az alattvaló számára örömet kell, hogy okozzon az engedelmesség	470
Az isteni értelem kormányozza a világot - ez adhat erőt a száműzöttnek	471
Második könyv Az erény szerez megbecsülést a tisztségnek és a hatalomnak - nem pedig fordítva	472
A tisztségek nem természettől fogva jók	473
A politikában szerzett hírnév esetleges és mulandó	474
A Római Birodalom híre korlátozott - ezért polgáraié is	474
Harmadik könyv Az állami tisztségek csak még jobban kiemelik a hitvány ember gyengeségét	475
Az uralkodói hatalom nem feltétlenül boldogít, sőt veszélyt hozhat kiszolgálójára	476
Jegyzetek	479
Jegyzetszótár	483
A kötet összeállítójának megjegyzése	527

Témakörök

Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem