Előszó
X. úr az utcán sétál, belemerülve mindennapjainak gondjaiba. Ám érzi, hogy szólítja a természet a napi emésztést befejező szertartásra. Ezért X. úr rögvest felkeresi a legközelebbi legkisebb helyiséget.
A kis szentély ragyog a tisztaságtól, ez alól nem kivétel a hófehér trón sem. Mielőtt X. úr közelebb léphetne, az ülőke automatikusan felnyílik, és egy érintőpanel életre kel. Az egyik polcon kis flakonban tisztítószer áll rendelkezésre, ha valaki személyesen kívánja az ülőke higiéniáját biztosítani. X. úr csak elnézően mosolyog a palackra, pontosan tudja - mint mindenki más Japánban -, hogy a padlón sokkal több baktérium üt tanyát, mint az ülőkén. Megbízik a rendszerben.
X. helyet foglal, az ülőkében azonnal megindul a fűtés, ő a panelen kicsit állít rajta. Mindeközben a fülke előtt halk zene szól, hogy a kint várakozókat ne zavarhassa meg semmilyen kiszűrődő hang.
Miután X. úr kényelmesen elvégezte a dolgát, megnyomja az automatikus lehúzás és a férfitisztítás gombot. A mindent eltüntető örvény után kis csövecske nyúlik ki a kagyló hátsó részéből, és a panelen beállított nyomással és hőfokon, a férfianatómiának megfelelően vízsugaras tisztítást hajt végre. Majd lágy, meleg fuvallat felszárítja az utolsó cseppet is X. úr ülepéről. Ennek hőmérséklete is természetesen a panelen állítható.
X. úr feláll, megigazítja ruházatát, és elhagyja a fülkét. A kagyló az összes kiegészítő berendezésével együtt teljes tisztítást hajt végre, végül felmossa a padlót is. X. úr úgy távozhat a fülkéből, hogy kezet sem kell mosnia, mert nem ért olyan felülethez, amely személyes higiéniájának árthat.
A következő pillanatban üzenet érkezik a telefonjára. A fülke küldte. Tájékoztatja a végterméken elvégzett automatikus laborvizsgálat eredményéről. A székletben nem talált vért, a vizeletben nyoma sincs cukornak, a baktérium- és zsírtartalom normális, minden az egészségügyi határértékeken belül. X. úr nyugodtan folytatja az útját, biztos tudatában emésztőrendszere tökéletes állapotának.
Mi ez, talán egy űrállomás, vagy a jövő egyik szupervárosa? Nem. Tokió, Japán, 2009. Az ottani valóság.
Vissza 
