Divina Dolce Várad

Előszó

Várad a magyar költészettel egyidős, ugyanakkor hasonlóan gazdag és változatos múlttal bíró képződmény. Beleértve persze költészetünk magunkénak vallott latin nyelvű előzményeit is. Túl már egy évtizeddel is az alapítása óta eltelt kilenc évszázadon, a kezdetektől számosan nyúltak a lant, a toll, az írógép, avagy a számítógép billentyűzete után, hogy a más-más rögzítési technikát alkalmazva ugyanazzal a lelkülettel róják a sorokat, keressék a ritmust, a gondolatot, az ihletforrást. Hogy sok más téma mellett megénekeljék, kifejezzék, jelképpé nemesítsék szeretett Váradukat, esetleg pereljenek vele, haragudjanak rá, parentálják letűnő dicsőségében.
Jó kéttucatnyi vers enged bepillantást e meghitt kapcsolatba Várad és az ő költői között. S hogy ki, milyen képet alkotott e városról, ahol netán született, élt, esetleg csupán átsuhant rajta? Nehéz és hamis lenne bármiféle általánosítás. Ami viszont egyértelmű: aki verselt róla, az többnyire igen intenzíven élte meg ezt a kapcsolatot, sőt, akár azt is hozzátehetjük: a legtöbb költőnek - s ez nem csupán a mi szubjektív válogatásunk szerzőjére érvényes - meghatározó, sorsfordító korszakot jelentettek a váradi esztendők, akár a váradi hónapok is, kihatással a későbbi pálya ívére, a teljes életműre. És ez a hatás nem csupán a XX. század hajnalára érvényes, nem csupán Ady és a holnaposok méltán sokat emlegetett világára. Vissza