Szülőföldem - zengő anyanyelvem - CD-vel

Fülszöveg

A könyv a maga nemében unikum. Az énekművész-riporter, aki korábban a néprajzban is jeleskedett (Ünnepeink, 1999), nem csupán faggatta az írókat különféle témákban, hanem meg is tisztelte őket a szívükhöz legközelebbi népdal eléneklésével. Tehát egy-egy, a szülőföldélményről, a hagyományról, az indulás nehézségeiről és a gyermekkor örömeiről, a kétnyelvűségről, a Trianon utáni történelmi helyzetről stb. tanúskodó beszélgetésesszé után fölhangzott az énekhang is, mintegy bezárva azt az érzéskört, amit a töprengő írói vallomás oly szépen megfogalmazott.
„A mi népünk attól, hogy határok szelik, osztják szét szálláshelyeit, még egyáltalán nem cserepeiben érzékeli a maga művészetét, de igenis domború hasú, vidám színű csöcsöskancsóként áll az asztalunkon s nem holmi múzeumi polcon. Még a mindennapjaink része, tartozéka. Az emberiség, így a magyarság döntő része is még egyáltalán nem valami elvont tudományos fantasztikus jövő steril elitségét éli, és megmaradásának döntő tényezője... Tovább

Fülszöveg

A könyv a maga nemében unikum. Az énekművész-riporter, aki korábban a néprajzban is jeleskedett (Ünnepeink, 1999), nem csupán faggatta az írókat különféle témákban, hanem meg is tisztelte őket a szívükhöz legközelebbi népdal eléneklésével. Tehát egy-egy, a szülőföldélményről, a hagyományról, az indulás nehézségeiről és a gyermekkor örömeiről, a kétnyelvűségről, a Trianon utáni történelmi helyzetről stb. tanúskodó beszélgetésesszé után fölhangzott az énekhang is, mintegy bezárva azt az érzéskört, amit a töprengő írói vallomás oly szépen megfogalmazott.
„A mi népünk attól, hogy határok szelik, osztják szét szálláshelyeit, még egyáltalán nem cserepeiben érzékeli a maga művészetét, de igenis domború hasú, vidám színű csöcsöskancsóként áll az asztalunkon s nem holmi múzeumi polcon. Még a mindennapjaink része, tartozéka. Az emberiség, így a magyarság döntő része is még egyáltalán nem valami elvont tudományos fantasztikus jövő steril elitségét éli, és megmaradásának döntő tényezője marad a kultúrája. A folyamatok végén úgyszólván ebben fejeződik ki, hogy megmaradtunk. Ma, amikor éppen azt akarják elhitetni, hogy egyedül a mienk társtalan, vidékies, érdemtelen, nagyon erősen érezni érdemes, hogy a mi zengő anyanyelvünk épp úgy az idők végtelenjéből jön velünk és bársonyos, nagy meleg árnyalatok hordozóivá csiszolódott, mint bárkié bárhol a világon."
Lászlóffy Aladár Vissza