Szünetjelek az égből

Fülszöveg

E versek 1956-ban született szerzője három és fél éves korában meghalt. Majd feltámadott klinikai halottaiból, de utóbb az a szörnyű gyanúja támadt, hogy akit szülei a kórházból hazavittek, majd intézetbe adtak, mert a folyamatos beszéd képességét elvesztette, az valaki más, nem ő. Aki ezt az életet éli, mintha egy lidérces álmot álmodna. Netalán Isten fia volna, hiszen feltámadott? A halál botránya mégis a test, a romlandó és esendő hús képét égeti bele tudata közepébe. A szörnyű tréfát soha nem bocsátja meg Istennek.
Sajó László világképe - amelyet mai költészetünkben ritkaságszámba menő eltökéltséggel és makacs következetességgel épít - sötét színekben, mondhatni, az undor jegyében rajzolódik ki. Sajó metafizikai léptékben undorodik: a saját életén keresztül az egész teremtést perbe hívja. Patetikus iróniája térben és időben egyaránt kiterjed, így a költészet idejében is: újraírja és egymásba írja a magyar és a világlíra nagy alakjait és motívumait. Miközben azért mindvégig egyetlen ember történetét olvassuk, azért a versbéli személyét, akinek megalkotója nem kíméli sem önmagát, sem az olvasót, tabukat és tapintatot nem ismer, a megérzékítés önkínzó kéjével ássa bele magát gyötrelmes emlékeibe, helyzeteibe és környezetébe, sötét indulattal és még sötétebb humorral.
Tíz kötet van Sajó László mögött. Vállalkozása mindeddig méltatlanul kevés figyelemben részesült. Vissza