Szüret és borkészítés

Előszó

Szőlőtermesztésünk, de különösen borgazdálkodásunk, az utóbbi évtizedekben nem tartott lépést a fejlődéssel. Termesztésünk elaprózottsága az általunk is ismert korszerű eljárások gyakorlati alkalmazásának akadályává vált. Ugyanakkor, amikor az egész világon - beleértve a tőkés államokat is - a nagyüzemi termesztési mód az uralkodó, hazánkban a 345 000 katasztrális holdat kitevő szőlőterületünk mintegy 600 000 szőlőtulajdonos között oszlik meg. Ily módon érthető, hogy a hozamok növelése, az önköltség csökkentése és a nagyobb igények kielégítését biztosító fejlettebb borászati tevékenység tekintetében nem értünk el kellő eredményeket, sőt borászatunk elmaradottnak, bizonyos mértékben korszerűlennek mondható.
A Magyar Szocialista Munkáspárt 1958 decemberi határozata nyomán - amely rámutatott a mezőgazdaság szocialista átszervezésének helyes útjára, amely megmutatta, hogy milyen lehetőségek nyílnak a termelés fejlesztésére, és feltárta a termelőszövetkezetek gazdasági megerősödéséhez szükséges anyagi erőforrásokat - a kis- és középparasztok tömegesen léptek be a termelőszövetkezetekbe, vagy alacsonyabb típusú, egyszerűbb szövetkezeti gazdaságokat alakítottak. A kibontakozásnak ez a módja teremtheti meg a szőlőtermesztésben és a borgazdálkodásban is a gazdaságosabb és korszerűbb termelés feltételeit. Különösen a borgazdálkodásban elengedhetetlen a nagyüzemi forma, mert magasabb fokú borászati tevékenységet csak olyan megfelelő gépek és berendezések segítségével lehet folytatni, amelyek beszerzése kisüzem számára nem gazdaságos. Az MSZMP Központi Bizottsága 1959 októberében e természet e termesztési ágnál mutatkozó nehézségek leküzdése, vagyis a fejlettebb társasgazdálkodás mielőbbi elérése érdekében olyan határozatot hozott, hogy bár a mezőgazdaság szocialista átalakításának fő formája a mezőgazdasági termelőszövetkezet, a szőlő- és gyümölcstermelő vidékeken továbbra is helyes az egyszerűbb szövetkezeti formák, pl. a szakcsoportok szervezése. Vissza