Szurika, Éva lánya

Fülszöveg

SZÉKELY SÁRIKA KÖNYVE önéletrajz. Vallomás a gyermekkorról, családtörténet és történelem, üldöztetés és háború, gyász és újrakezdés, szerelem és korai házasság, anyaság, kitartás és szorgalom, munka. Legfőképp pedig valami nagy-nagy lelki egészség, életerő járja át e történet lapjait. Ezt az értékes örökséget a szülőföld, a gyergyói hegyek, erdők tiszta leheletével szívta magába a szerző, akinek múlhatatlan érdeme, hogy gyermekévei emlékét felidézve megírta a talán leghagyományőrzőbb erdélyi zsidó közösség, a fakitermelők világának, egyszerű, dolgos életének hétköznapjait és ünnepeit, úgy, ahogy a mindenre fogékony, nyílteszű kislány látta, átélte és aprólékos bőséggel megjegyezte, hogy aztán amikor eljött az életösszegzés ideje, a visszatekintésé, friss színekkel, megrendítő őszinteséggel tegye az utódok örökségének részévé. A budapesti árvaház élete a második világháború éveiben éppen ilyen pontos, valósághű tanúságtétel, csakúgy, mint a kalandos visszaút Erdélybe - hátha él még valaki a népes családból? -, az édesanya elvesztése, rokonok, szomszédok pusztulása... És az élet újrakezdésének ereje, a nem felejthető múlt és a „mégis kell hogy legyen jövő" erőt adó hite!
SZÉKELY SÁRIKA KÖNYVÉNEK minden sorából őszinteség árad. Hány könyvről lehet ezt manapság elmondani?

Miután Kolozsváron leérettségizett, Székely Sárika (sz. 1930) beiratkozott a leningrádi műegyetem mérnöki karára. A lánya születésekor, 1952-ben visszatért Kolozsvárra. Félbeszakította tanulmányait, hogy eltarthassa magát és a gyermekét (mivel a férje akkor még Leningrádban diákoskodott). Kezdetben fordítóként dolgozott, majd orosz nyelv és irodalomból szerzett oklevelet. Egy ideig a kolozsvári egyetemen tanított, 1962-1987 között pedig a kolozsvári műegyetemen, ahol az idegen nyelvek tanszékének vezetője volt. Székely Sárika tudományos közleményei a matematikai nyelvészet és a felnőttek nyelvtanításának módszertanával foglalkoztak. Ötnyelvű műszaki szótár, több szöveggyűjtemény és tankönyv szerzője.

Az emlékíró férje, dr. Székely Imre (1922-1999) a szilágysági Alsóbánon született. Kolozsváron járt gimnáziumba, és magánúton érettségizett, miközben a Dermata gyárban finomlakatosként dolgozott. A deportálásból visszatérve, Magna cum Laudae oklevéllel végezte el a leningrádi műegyetemet (1954), hat évvel később a moszkvai Baumann Felső Műszaki Iskolában doktorált (1960), végül a bukaresti műegyetemen szerzett doktor-docens címet (1971). Négy évtizeden át a kolozsvári műegyetem agrármechanika, elektromechanika, elektronika és elektrotechnika karán tanított professzorként. Több tankönyv és számos bejegyzett szabadalom szerzője. Szakközleményeinek száma meghaladja a százat; ezek rangos európai, amerikai és japán folyóiratokban jelentek meg. Munkássága elismeréseként több tudományos társaság tagjává választották. Vissza