Politika és mindennapok

Előszó

Részlet:

"Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete"
A kisgyón-balinkai bányászok élet- és munkakörülményei az első ötéves terv idején

Szénbányászat, bányászváros, bányász, ezek a 21. század emberének lassan már idegenül csengő, a távoli múltat idéző kifejezések. Napjainkban az energiahordozók közül a szénnek jut a legkisebb szerep; ipari és lakossági felhasználása évről évre csökken, ennek következtében bányászata is jelentősen visszaszorult. A folyamat ellentéte zajlott le a második világháború után. A növekvő nehézipari beruházások természetes velejárója volt az energiaigény. A legelterjedtebb és legolcsóbban beszerezhető energiaforrásnak a szén bizonyult. A bányászat hihetetlen mértékű fejlődésnek indult. Az új bányák mellett felépültek a dolgozók lakhatását biztosító ún. szocialista városok; például Várpalota, Ajka, Komló is ezeknek a folyamatoknak köszönheti létét. Az úgynevezett „csinált városok" nevét még hosszasan lehetne sorolni, ugyanakkor az is mindenki számára ismert, hogy a bányászat megszűnése óta milyen társadalmi feszültségek jelentkeztek ezeken a településeken. Az országban azonban számos olyan település is van, ahol már a kezdeti időkben meghiúsult a várossá válás lehetősége. A rosszul kiválasztott helyszín, az időközben megváltozott politikai, gazdasági törekvések számtalan buktatót tartogattak. A Fejér megyei Bodajk község életében is volt egy rövid szakasz, amikor az országos politika olyan szerepet szánt neki, amelyre alapvetően nem volt alkalmas. A szomszédságában, Balinkán nyitott bányaüzem mellett a politikai döntéshozók egy bányászvárost is szándékoztak alapítani.
A központi akarat erre a célra Bodajkot jelölte ki. A nagy tömegben hirtelen megjelenő dolgozók alapvetően változtatták meg a falu életét. Az építkezésekkel és a bányanyitással kapcsolatosan rengeteg idegen fordult meg Bodajkon. Ezen munkavállalók közül sokan csak a külső körülmények kényszerítő hatására helyezkedtek el az iparban. Gyökértelen, a helyüket kereső emberek voltak, akiket egy éppen épülő bánya és város fogadott. A tanulmányban igyekszem bemutatni azokat - a sokszor hihetetlen - élet- és munkakörülményeket, melyek a bányászokat várták Bodajkon. Röviden ismertetem azt a politikai törekvést is, amely ha megvalósul, akkor ma talán ezt a bakonyaljai települést egy sorban említenénk Ózddal, Kazincbarcikával, Dunaújvárossal. Szólok a bányák államosításáról, az első ötéves terv bányászattal foglalkozó részéről és az első településfejlesztési koncepció célkitűzéseiről is." Vissza