Ludas Matyi 1947. március 21.

Előszó

A „Reiter" című amerikai irodalmi folyóirat „Newyorki piac“ című rovatában állandóan közli, hogy a kiadók milyen követelményeket támasztanak az irodalmi árukkal szemben.
„Az életnek két oldala van — írja a lap — az egyik világos, a másik sötét. A kiadókat olyan elbeszélések érdeklik, amelyek a világos oldalról írnak, ahol minden szerencsésen végződik, örömmel fogadunk minden elbeszélést, feliéve, ha az amerikai családok boldog életé* ábrázolják."
Bevallom, hogy ez a közlemény annyira megindított, hogy meg sem álltam az íróasztalomig, tüstént leültem s papírra vetettem egy ilyen boldog családi elbeszélést jólnevelt amerikai gyermekek részére. íme a novella:
— Szeretsz? — lihegte Jennyfer.
— Szeretlek — búgta egyszerre három férfihang.
Ez a beszélgetés Mr. Drake nagy ebédlőasztala alatt hangzott el, ahol a család szemefénye, a tizenhatéves Daisy már délután hat óra óta feküdt részegen. A kicsike mellett bájos rendetlenségben hevert három vőlegénye.
— Hát nem aranyosak? — kérdezte a mama meghatóban és hányni kezdett.
Mr. Drake szélesre tárta az ablakot és mohón magába szívta az éjszakai friss pénzszagot.
— Hány éve is vagyunk házasok? — kérdezte a családfő rokonszenves baritonján.
— Huszonöt éve ... — szólt halkan az asszony. A férfi odarohant hozzá és busa fejét a még mindig kívánatos nő ölébe rejtette:
— Huszonöt év... — susogta elmélázva. — Nem fogod elhinni, drágám, de még ma is éppúgy szeretem a pénzt, mint az esküvőnk napján . .,
Az asszony nem felelt, csak rózsásan gödrös kezét a férfi fejére fektette.

Vissza