Tabula smaragdina

Előszó

Történeti bevezetés

Nem gyanutlanság, hanem rosszhiszemüség lenne, ha valaki a Tabula Smaragdina-t, a XX. század közepén oly értelemben kísérelné megmagyarázni, ahogy azt bizonytalan néhány ezer évvel ezelőtt szerzője értette és leirta. A Tabula Smaragdina az őskori hagyomány nagy és jellegzetes müve. Keletkezése óta a hagyomány korszaka lezárult, az emberiség a történet korszakába lépett és minden jel arra vall, hogy a történeti korszak is vége felé tart. Ami e hermetikus alapmű korhű és filológiailag hiteles magyarázatát lehetetlenné teszi, nem az, hogy attól bennünket néhány ezer év, hanem, hogy két világkorszak választ el. Persze ez nemcsak a Tabula Smaragdinára érvényes, Vonatkozik az archaikus kor minden hasonló müvére, a kinai, a hindu, az egyiptomi, a héber, a görög hagyomány minden fennmaradt sorára, sőt festett és faragott és épitett müvekre. A filológia és a kommentár nem lehet tisztességes, ha az ember nem azzal kezdi, hogy a korszakok között fennálló fundamentális különbséget tudomásul kell venni. Az őskori müveket kommentálni mégis nemcsak gondolatilag érdekes, hanem azokat - különösen most - a történeti korszak végével újra kommentálni kell. Kell pedig azért, mert éppen ma semmi sem látszik fontosabbnak, mint a korszakok gondolkodását egymáson lemérni. Tárgyilagosabb mérték, mint a mai gondolkodástól - ha nem is tökéletesen távolálló - de alapvetően különböző archaikus gondolat, nincs. Vissza