Tadeusz Kulisiewicz

Előszó

Ritkán fordul elő, hogy egy művész alkotó képzeletének teljes gazdagságát rajzban juttassa kifejezésre, és így keltsen tartós érdeklődést. Ma ugyan már tudjuk, hogy a rajz nemcsak a műhelymunkában fontos, méltányoljuk is önálló értékeit, az esetek többségében mégsem lesz egy művész kizárólagos kifejezési formája. Kulisiewicz - eltekintve munkásságának első tíz évétől, amikor egyaránt foglalkozott rajzzal és sokszorosított grafikával - érett művészként mintegy harminc éven át kizárólag a rajznak szentelte erejét. E műfaj számára nemcsak a széles körben ható művészi látomás kutatásának, megismerésének és kivetítésének eszköze volt, hanem elsősorban a megtalált gondolat végleges formába öntésére szolgált.
Az sem gyakori eset, hogy egy művész pályája olyan harmonikus következetességgel bontakozzék ki, mint ahogy az Kulisiewicznek megadatott. Ez a következetesség nemcsak a belső harmóniából fakad, hanem a teljes azonosulásból egy olyan sorssal, amely megkímélte az alkotót az el nem ismertség keserves tapasztalataitól. Első sikerét 1926-ban aratta, amikor mint a varsói Szépművészeti Akadémia hallgatóját meghívták az éppen akkor alakult "Ryt" grafikusegyesület kiállítására. Ettől kezdve mindig széles körben elismert művész volt, éspedig nem passzivitása vagy megalkuvása miatt. Művészetét a belső egyensúly és az alkotás érettsége határozza meg, ami lehetővé teszi a megfigyelés és az általánosítás, a hagyomány és a jelen összefonódását. E különböző divatokon és áramlatokon felülemelkedő életmű töretlen népszerűségének és mindenkori aktualitásának oka művészi sajátosságaiban rejlik: a valóságos formák iránti érzékenységben, amely minden spekulációtól mentes produktív formaösztönnel párosul. Ha valaki meg tudja őrizni belső ritmusát, és saját mércéjével méri a kort, még nem szigetelődik el a történelemtől. Tadeusz Kulisiewicz ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely a művészet történetének sorsfordulóján született, és az utóbbi hét évtized során viharos változások tanúja és alakítója lehetett, a fauvizmus, a kubizmus és a lengyel formizmus egymást váltó programjaitól egészen napjainkig concept artjáig. Kulisiewicz nem vállalt cselekvő szerepet ebben a történeti folyamatban: lényegében egyik jelszó vagy program sem ragadta magával, független szemtanú maradt. Korának sok keserves csalódása elkerülte őt, mivel az elfutó élet egyedi eseményei nem érdekelték különösebben, mivel hitt az ember, illetve a természet elemi létformáinak tartósságában, valamint a tapasztalat és a képzelet megingathatatlan értékeiben. Vissza