Tajvan

Előszó

1995 nyarán indultam útnak Tajvanra népes családom egy részének társaságában, hogy meglátogasam a szigeten tartózkodó férjemet (aki az Academia Sinica vendégeként a tajvani Nemzeti Tudományos Tanács ösztöndíjasa volt), és fölfedezzem a szigetet. Elutazásunk előtt végigjártam a könyvesboltokat, hogy vegyek egy útikönyvet vagy egyáltalán valami ismertetőt, amiből gyarapíthatnám Tajvanról való kevéske tudásomat. Nem jártam sikerrel, így aztán maradtak a budapesti Tajvani Kereskedelmi Képviselet által kiadott igen hasznos prospektusok. Amikor átvettem a Kereskedelmi Képviseleten a vízumot, igen meglepődtem, mert a vízumhoz mellékeltek egy kis cetlit is, amire három nelven ráírták, hogy a kábítószer-csempészést halállal büntetik a szigeten. Nem vagyok sem kábítószerélvező, sem -csempész, ez mégis olyan kellemetlenül hatott rám, hogy még az is megfordult a fejemben: talán inkább New Yorkba, esetleg Párizsba megyek.
...Ilyen előzmények után megérkeztem Tajpejbe; szerencsére vagy sem? Remélhetőleg kiderül ebből a könyvből, melyet közösen írtam egy magyar származású, francia álampolgárságú hölggyel, aki férjemhez hasonlóan az Academia Sinica vendégszeretetét élvezte (közel 3 évig) és akivel a későbbiek során jó barátságba kerültünk.
E rövid bevezető után reméljük, sikerül fölkelteni érdeklődésüket a sziget természeti szépsége és kulturális nevezetességei iránt. Vissza