A magyar nyelv könyve 8.

Előszó

Részlet:
"Kommunikáció, információ. Ezt a két szót sokan hallották már, de jelentésüket kevesen tudnák pontosan értelmezni. Az nyilvánvaló, hogy mindkét szó idegen (latin) eredetű. Miért nem közli a cím magyar szóval — magyarán — ennek a fejezetnek a tartalmát?
Vannak olyan fogalmak, amelyeket csak idegen eredetű szóval lehet pontosan megnevezni. A matematika nem ugyanaz, mint a számtan; a technika jelentését nemigen lehet más szóval kifejezni. Az intelligens ember helyesen ítéli meg a tényeket, felismeri a jelenségek lényeges vonásait, meglátja az összefüggéseket, új helyzetekben jól tájékozódik; ezeket a tulajdonságokat az intelligencia jobban összefoglalja, mint ennek a szónak magyar megfelelője: az értelem vagy az értelmesség.
A kommunikáció jelentését többféleképpen lehet értelmezni: híradás, közlés, beszélgetés; jelentéstartalmát azonban a három szó közül egyik sem fejezi ki pontosan. Példákkal jobban meg lehet világítani, mi minden tartozhat bele a kommunikáció fogalomkörébe:
— ha két ember beszélget egymással;
— ha valaki levelet ír, és a feladó levelét a posta kézbesíti a címzettnek;
— ha a rádió, a televízió, az újságok híreket közölnek, eseményekről tudósítanak;
— ha a tanár kérdez, és néhány tanuló felemelt kézzel jelzi, hogy válaszolni szeretne;
— ha a tankönyvek szövegekkel, képekkel, ábrákkal tájékoztatják a tanulókat a tantárgy ismeretanyagáról;
— ha egy társaságban valaki elmond egy viccet, néhányan nevetnek, mások bosszankodva ráncolják a homlokukat, vagy a fejüket rázzák;
— ha a rendőr vagy a közlekedési lámpák irányítják a forgalmat;
— ha egy autó vezetője jelzi, hogy előzni akar;
— ha a költő verset, az író regényt ír, a festő képet, a szobrász szobrot, a zeneszerző zeneművet alkot
Úgy látszik, nagyon is különböző, egymástól távol álló tevékenységeket említhetünk a kommunikáció példáiként. Mi az, ami az említett példákban — közös vonásként — a kommunikáció" Vissza