Előszó
Lassan két éve lesz, hogy jószántamból nem hagytam el a házunkat, csupán egy kórházi kiruccanásra nyílott alkalmam. Ha egy jótét lélek megkérdezné, hová szeretnék még - hamarosan 86 éves vénemberként - eljutni, első helyen alighanem a felnevelő palóc falumat, Mátraballát nevezném meg, másodikként pedig Horpácsot.
Erős honvágyam van Horpács után, mert feledhetetlenül szép időket töltöttem ott a kertjében üldögélő jeles rokon vendégeként. Három alkalommal is dokumentumfilm örökítette meg, ahogyan padján helyet kaptam, és tréfálkozott velem. Rokonom ő, bölcs humorral megáldott nagybácsikám nekem is, mint ahogyan minden magyar nyelvet tudó és beszélő emberfiának. Ő az, aki nemcsak megalapozta a palóc nép korábban ingatag jó hírnevét és becsületét, de a sajátos humorából valami kicsit a nem palócok is megörököltek. Mikszáth rokonságába tartozunk valamennyien.
Horpácson mondhatni testi közelségben érezhettem a gazdáját. A felvételhez még Mikszáth kalapját is kölcsönadták Óhatatlanul Deák Ferenc híres anekdotája jutott eszembe. Amikor egy fiatalember, akivel egy ruhatárban véletlenül elcserélték kalapjukat, azt mondotta: körülbelül egyforma fejünk van, Deák kiigazította, körül igen, de belül nem.És a megőrzött tárgyak közül kezembe vehettem azt a zsebórát, amelynek láncára gazdája haldokló Jancsika fiacskájától a játékállatok etetésére kapott rézkrajcárt felerősítette. Nem szégyellem bevallani, könnybe lábadt akkor a szemem. Harcos nép vagyunk. A különböző irodalmi társaságoknak is különböző fegyverek adományozásával fejezik ki megbecsülésünket. A Mikszáth emlékét ápoló társaság másként döntött. Órát adományoz, az arra érdemesnek tartottaknak.
Ebben a megbecsülésben én is részesültem és elmondhatom, hogy az óra nem biztos, hogy a legbarátságosabb jutalom. Minden percben az idő múlására emlékeztet, annak pedig rossz vége szokott lenni. Ahhoz képest, hogy prózaírónak született, Mikszáth számára a sors szűken mérte az időt. Alig néhány évvel élte túl Jókait, a nemzet nagyapóját, akinek trónusát is, fejfáját is nagy szeretettel faragta.
Sokszor elgondolom, hogy, ha ismertek lettek volna azok a legegyszerűbb szív-, keringés-, és vérnyomás-szabályozó gyógyszerek, amelyek mostan tájt életben tartanak bennünket legalább egy-két évtizeddel meghosszabbították volna Mikszáth alkotói korszakát.
Vissza 
