Takarmányozástan

Előszó

Kellner uj alapot adott a takarmányozástannak, s azzal egyszerűbbé, de mind a mellett megbízhatóbbá tette, mint a minő volt eddig. A két alap közötti különbség az, hogy mig a régi tisztán csak a takarmányok emészthető összetételére támaszkodott, addig az uj a táphatásból indul ki, mely nem áll szoros viszonyban az emészthető összetétellel, mert az emésztés munkája s az emésztőcsatornában végbemenő bakteriummüködés elvonja az emészthető anyagoknak egy részét attól, hogy táphatást fejtsenek ki, ami a különféle takarmányokná eltérő mértékben történik.
A táphatás egységes kifejezésére a keményitőértéket választotta Kellner, mely tehát nem más, mint a takarmány hasznavehető energiájának azon viszonya, mely közte s a keményítő hasznavehető energiája között létezik. Kellner teljes alapossággal ismerteti „Die Ernährung der Landw. Nutztiere" czimű könyvében ezt az elméletet, s azzal nagyon megkönyitette nekünk, hogy oly takarmányozástant adjunk a gazdaközönség kezébe, mely csak a részletekben fog tovább fejlődni, de a melynek lényege előreláthatólag állandó marad. Ez a körülmény s az elmélet újdonsága szolgáljon magyarázatul arra, hogy miért hivatkozunk könyvünkben oly gyakran Kellner nevére. Egyébként pedig elég széles látkört szerezhettünk az állattenyésztési szakmakörben töltött 37 évi tanárkodásunkkal arra, hogy ne áldozzuk fel önállóságunkat, s ha könyvünk elméleti része helyenkint Kellner idézett könyvére támaszkodik is, de a túlnyomó gyakorlati részben érvényesítettük tapasztalásunkat s olvasottságunkat. Ezzel útnak indítva könyvünket, bizton merjük reményleni, hogy a gazdaközönség hasznát fogja venni.
Magyar-Óvár, 1906 november havában.
Cselkó István. Vissza