Száz nap a hegyen (dedikált példány)

Fülszöveg

Takáts Gyula a dunántúli Tabon született, 1911-ben, s azóta is a Balaton-vidék a szűkebb hazája. A középiskolát Kaposváron végezte, s a pécsi egyetem bölcsészeti karán szerzett diplomát. Pécsett kitűnő költő- és írótársakkal szövődtek életre szóló kapcsolatai és barátságai, itt ismerkedett meg Weöres Sándorral is. Tíz évig tanár, majd Kaposvár mint költőt örökbe fogadja, és 1949-től 1971-ig a Somogy megyei múzeumok és a Rippl-Rónai Múzeum igazgatója. 1971-től már az év nagyobb részét mint kertész ölti becei házában, szőlők, öblök és erdők között. Érdeklődése sokirányú, teremtő szenvedélye területen megnyilatkozik. A költészet, a prózaírás és műfordítás mellett főképp "a festészet és kertészkedés teszi teljesebbé az életét". Első írásait Babits Mihály, Illés Endre és Sárközi György jelentette meg. Első verseskötete, a Kút, 1935-ben látott napvilágot. Lírai életművét az 1965-ben kiadott Évek, madarak a pontos felmérés igényével mutatja be; legújabb verseskönyvei: a Villámok mértana és a Sós forrás. Esszéit, tanulmányait és prózában írt vallomásait az Egy kertre emlékezve című kötetben olvashatjuk. Költői munkásságáért 1941-ben Baumgarten-díjat, 1960-ban József Attila-díjat kapott.
Száz nap a hegyen
"A zöld világban - írja Takáts Gyula - mindig izgatott a gondolat és a szép; az életben a munka és a művészet, egyszóval a jó közérzet életstílusa. mediterrán honvággyal mindig a rejtőzködő fényt keresem... Átvitt értelemben a Kertet és az Arany ragyogást. - A Heszperidák tündéri kertjét?... Ahová a mítoszok hajdanában azokat az aranyalmákat rejtették, amelyeket még Herkules is csak úgy tudott megszerezni, hogy átvette az ég tartását Atlasztól... Ez az ég - már nem is átvitt értelemben - korunk emberiségének a vállán van... - És mi lesz, ha a lélek és a szellem kilép alóla? - És én ez alá az egünk alá, nem a Heszperidákét, de a mi kertünket, azt a Kertet képzelem, amelyik nem onnan, de itt, a kezünk alól fénylik... Erről, ennek vágyáról és teremtéséről beszél a hegyi napló fehér és fekete és szaggatott, negyvenverses ciklusa... A kísértetek és kísérletek, a szellem és a kéz, az ész és a szépség, líra és filozófia reményeiről és felhőiről... Az atom és pusztuló környezetünk, a futó kis és az egyre táguló kozmikus idő árnyékából. Tűzzel átszúrt reménnyel erről vall A Heszperidák kertjén innen versciklusom. Hogy innen, ne a mítoszok világából ragyogjon... Erről vall a Bekerített világ és benne, a magunk és a magyar líra forrásait keresve a Magyar Hippokréne versei." Vissza