Találkozások a zongoránál

Előszó

Ezen kotta közreadásával az volt a célom, hogy több évtizedes zongorapedagógiai gyakorlatom tapasztalatait, azok eredményes kísérleteit közreadjam. Így szeretném megkönnyíteni a kezdő, vagy még kevéssé tapasztalt kollégáim munkáját. Az általam kidolgozott és alkalmazott, közreadott módszer két alapelven nyugszik:
1/ A gyermek mindjárt az első alkalomal, a hangszerrel való első találkozás pillanatától vegye birtokba a teljes billentyűzetet! Tanításunkban fel kell használnunk a gyermek játékos kedvét, fantáziáját, esetleges drámai ösztönét, hangzó mozgás iránti természetes vágyát, örömét. Engedjük játszani a hangszerrel: ismerje meg annak legkülönbözőbb hangzáslehetőségeit! Kísérletezzen: mit tud ő és mire képes a zongora? Ha a gyermek sokat próbálgatja a zongorát és különböző hangzásokat is megkísérel azon létrehozni, gyorsabban és jobban megismeri a hangszert, felismeri annak lehetőségeit: megtudja, hogy mitől és hogyan szólal meg a zongora?
2/ A gyermek irányítása nagymértékben a kezünkben van. Rajtunk múlik, mit tart szépnek, érdekesnek - egészen addig, amíg saját önálló ízlése ki nem alakult. Véleményem szerint döntően fontos, hogy mindjárt a kezdet kezdetén a diatónia és a hagyományos szerkesztésmód ne rögződjék, mint egyedüli lehetőség, hangzásvilág. Ha ezt elmulasztjuk, máris kialakult az előítélet az új hagzással, a mással szemben! Ha már kezdettől fogva, már az első órákon szerepel néhány kortárs mű is a darabok között, és ha ez a folyamatosság az évek során nem szakad meg, remélhetjük, hogy tanítványunk értő hallgatója - esetleg művelője - lesz napjaink zenéjének. Vissza